Technikatörténeti szemle 14. (1983-84)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A műszeripar történetéből. A pesti szerkovácsok

menettel készült pergőfúrók és mellező furdancsok találhatók, sok kiegészítő pótvassal. A reszelők között simítóreszelők, kéziráspók, előráspók, az érdes felületek száma szerint pedig 1, 2, 3, 4 élű reszelők voltak. A felsorolt szerszámokon kívül Schaffrat József műhelyében rúd- és szögvasakat, mérleget, kosarat, kézifűrészt, vágóvasat is találtak az összeírok (26). A leltár tanulsága szerint a mester a szerszámkészítésnél nagy változatosságra törekedett. Az 1818-ban Würtenbergből beköltöző Günther Mátyás a műszerész tevékenység mellett hangszerkészítő is volt (27), és foglalkozott hangszerek készítésével az említett Wagner Mátyás fia, Ferenc is, aki 1829-ben kapta meg a polgárjogot (28). Wagnereken kívül a 19. század első felében megjelent Pesten a másik szerkovács dinasztia is, a Herle család. Herle György 1819-ben Bajorországból költözött Pestre, fia Antal pedig 1836-ban lett a város polgára (29). A mesterek halála után — a többi vagyontárggyal ellentétben — a műhely felszerelését, a nyersanyagkészletet nem osztották szét, hanem azt egyben adták el, vagy a mester fia illetőleg veje örökölte. Emiatt a szerkovács mesterlegények többször elvették a mesterek lányait vagy özvegyeit, hogy hátrahagyott műhelyeikben űzzék tovább iparukat. Wagner Mátyás nagyobbik lányát a pozsonyi születésű Hesz Lőrinc vette feleségül, aki 1820-ban kapott polgárjogot. A városba költözésekor acélszerszámkészítőnek (instrumentum chalibeorum confector) mondta magát (30). A Münchenből származó Jung Kristóf 1825-ben az említett Steklin János özvegyét vette feleségül, és 1831-ben kapta meg a városi polgárjogot (31). 1825ben még a hagyományos szerkovács mesterséggel foglalkozott, később azonban orvosi műszerek készítésére tért át (32). Szintén orvosi műszerek készítésével foglalkozott Heitzer Ádám is, aki Csehországból jött a városba (33). Minhorn Tóbiás műszerész (instrumentum mechanicorum confector), valamint Dauphin Frigyes szerkovács (34) Bajorországból, Kirchmayer József Ausztriából 35), Weisenau János „atzélszerkészitő" (36) Máramarosból költözött Pestre. Mint a felsorolásból is látszik, a polgárjogot nyert szerkovácsok és műszerészek zöme külföldi származású volt, és legtöbben közülük Bajorországból vándoroltak Magyarországra. A szerkovácsok és műszerészek ipara a 19. század első felében jelentős mértékben fejlődött. Az 1840-es pesti adóösszeírás szerint 9 fő volt a műszerészek (Machinisten und Mechaniker) és 19 a szerkovácsok száma (37). A mesterek számának növekedésével kibővült a termékek köre. A speciális, egyedi mérőműszerek és napi igényeket kielégítő szerszámok mellett a szerkovácsok pecsétnyomókat, mérlegeket, körzőket, esztergákat, fűrészeket, orvosi műszereket is készítettek, sőt ezek váltak fő cikkeikké (38). Termékeiket részben helyben értékesítették, részben pedig a kereskedők számára és külső piacra dolgoztak. Néhány műhelyben mezőgazdasági gépek készítésére is lehetőség volt. A szerkovácsipar 19. századi fejlődését és átalakulását a Wagner dinasztia példáján kísérhetjük nyomon. A Bajorországból betelepedett Wagner Mátyás 1826-ban halt meg. Belvárosi házat, némi készpénzt, ingóságokat, szerszámokat és készárut hagyott utódaira (39). Szerszámkészlete, amelynek értéke 167 Ft 15 krajcár volt, a következőkből állt: — üllő, 3 satu, szarvasüllő, 8 különféle kalapács, régi mérleg, 18 simító reszelő, 2 sikattyú, fujtató, pergőfúró, simító, tűziszerszám, lyukütő, szegvas, harapófogó, kovácsfogó, mellfúró, fordítóvas, metszővas, feszítő. Árukészlete összesen 327 Ft 49 krajcárt tett ki, és elsősorban mérlegekből állt.