Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Nagy Zoltán: Kliegl József szedőgép-vázlatáról

1. Kliegl József A múlt század nagyszámú szedőgép-találmányának ismeretében elismeréssel tekinthetünk Kliegl gondolataira, ha figyelembe vesszük elképzelésének újszerűségét. A 19. század túlnyomó részében olyan szedőgép-tervek láttak napvilágot, és olyan szabadalmak jelentek meg, amelyek a szó szoros értelmében szedőgépek voltak, előre megöntött betűket szedtek sorokba. Számunkra ma egészen természetes, hogy egy szedőgépben készül a betű, a szövegnek megfelelő sorrendben. Kliegl terve a szakirodalom szerint a halála előtti években készült, tehát valószínűleg a hatvanas években. Így világos, hogy jóval korábban szakított a hagyományos szedőgép elképzeléssel, mint ahogy az ilyen elven működő gépek megjelentek. A soröntő szedőgép — Ottmar Mergenthaler Linotype-rendszere — 1884-ben látott napvilágot, Tolbert Lanston Monotype-gépe 1892-ben. A Monotype-nek még az az érdekessége, hogy az első megoldás a betűket ólombetűtestökre sajtolással állította elő, és csak később tért át az öntésre. Ha képzeletünket egy kissé szabadon kalandoztatjuk, nem látszik lehetetlennek, hogy Kliegl is eljuthatott volna a teljes betűképeket sajtoló, vagy esetleg öntő szedőrendszer kidolgozásához. Kliegl betűformái egységszélességűek, két oszlopban elrendezett, azonos vastagságú vonalakból állnak. A vonalak hosszának és magassági helyzetének kombinációja teszi megkülönböztethetővé a jeleket. Ez igen gondosan és szellemesen kidolgozott rendszer. Az egységszélességű betűktől csak néhány tér el: egyoszlopos az 1-betű, az egyes, a pont, a vessző és a hiányjel. Az m, a w és a