Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tardy János: Korai térképek keleti magyar vonatkozásai

1517-ben látott napvilágot Miechowi Mátyás krakkói kanonok „Tractatus de duabus Sarmatiis" című műve, amelyben meg nem jelölt magyar forrásokra hivatkozva első ízben tesz egyenlőségjelet az Oroszország északi vidékein élt j ugorok és a magyarok (ugorok) között. Természetesen nem a térképtörténet, a térképészeti filológia feladata, hogy a sokat citált és vitákhoz vezetett jugor— ugor kérdésben állást foglaljon. Tény, hogy Miechowi Mátyás idézett műve a reneszánszkor térképeinek magyar vonatkozásaira is döntő hatással volt. Jugria földjének Magna Hungáriával történő azonosítása — Vásáry István véleménye szerint — egyszerű őstörténeti misztifikáció szüleménye. Elképzelhető, hogy az egykori obi-ugorok földjén élt vogul—osztják néptöredékek (a jugrik) és a „magyar föld" lakóinak (ugrik) nyelvhasonlóságon alapuló rokonítása. A zavar — legalábbis a térképeken — teljes volt. A zseniális németalföldi térképész, Gerard Mercator például ugyanazon a helyen egyik térképén Jugriát, a másikon Magna Hungáriát, s egy későbbin a Jugriával azonosított Magna Hungáriát ábrázolta. Martin Waldseemüller (1470—1518), vagy ahogy humanista szokás szerint magát nevezte, Hylacomilus, a tudományos kartográfia egyik megteremtője, kora legnagyobb kartográfusa, de jártas a pedagógia, a filológia, a költészet és a teológia terén is. 1507. évi világtérképe az első írásos forrás Amerika elnevezéséről. 1516-ban elkészült „Carta Mannája" érdekes magyar vonatkozásokat tartalmaz. Az Északi-Jeges-tenger közelében: „De toto isto latere septentrionali portantur" vagyis „Ez az egész északi oldal hordozza őket" (t. i. az alábbi népeket). „Mordvani. Qui hanc habitant regionem, Bileri vocantur et sunt sub mandato Tartarorum" vagyis „Mordvinok. Azokat, akik ezt a tájat lakják, bilereknek nevezik és a tatárok fennhatósága alatt élnek". Majd ugyanitt, a Hyperboreus hegyektől K-re: Hungária Magna. Qui hanc habitant vocantur Bastarci et sunt sub imperio Tartarorum non carent blada" vagyis „Hungária Magna. Akik lakják, azokat Bastarcusoknak (ti. baskíroknak — TJ.) nevezik és tatár uralom alatt élnek; élelmiszerben nem szenvednek hiányt." (Az előbb említett Miechowi Mátyás e vidékről más véleménnyel volt: „Micsoda ellentéte a valóságnak... Mondhatja-e magát boldognak bárki is, aki annyit nélkülöz, még a legszükségesebbeket is? És hogyan beszélhetnek mérsékelt éghajlatról ott, ahol télen alacsony hőmérséklet és sötétség, s nyáron örök nappal uralkodik?") Johannes Schöner nürnbergi egyetemi tanár, Gregor Reisch 1513. évi térképét alapul véve 1515. évi kéziratos térképén a Kaukázuson túl jelöli a magyarok földjét: „Georgia seu Hungária antiqua" tehát „Grúzia, vagyis a régi Magyarország". Néhány évvel későbben keltezett glóbuszának egyik szegmentjén azután már az északi Obscura Regio szomszédságában találjuk Hungária Magnát, a jugorokkal (Iuhra) és a hunokkal (Hunni) azonosított formában. Róbert Thorne angol kereskedő és földrajzíró Schöner első térképét használhatta forrásként: nála ugyancsak a kaukázusvidéki magyarsággal találkozunk. (E magyar vonatkozása miatt jelentős publicitást kapott Schöner-térképet feltehetően új megvilágításba helyezi A. E. Nordenskiöld Facsimile-atlaszának XXXVIII. táblája. Gregorius Reisch korábban már idézett Margarita Philosophica című 1513. évi térképének új változatáról van szó. E kéziratos térképen (Margarita Philosophica Nova, 1515.) ugyanis már szó szerint olvashatjuk a Schönernek tulajdonított szavakat: Georgia seu Hungária antiqua. Az „elsőség kérdése" tehát — mert mindkét szerző térképe 1515-ben kelt —, többé-kevésbé továbbra is nyitott. A térképi alap nyilvánvalóan Reisché. A „bátor" közlés forrásait pedig ezek után Gregorius Reisch életművében is keresnünk kell!)