Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Joó János „Hétilapok” című ipari lapjáról

is tartoztak, a mértékek pontos megadásával hengerfúvókat ábrázoltak. A korszak egyik legfontosabb találmánya — amely Magyarországon akkor még nem volt közelebbről ismert —, a gőzmozdony ismertetése is helyet kapott: „Gőz- és szállító kocsik: vasutak" (H. 1838. 8. sz., p. 57—60. p., 9. sz., 65—66. p.) a cikkből megtudjuk, hogy a mozdony: „gőzkocsi Burch Richárd haywoodi angol erőművésznek újabb szerkezetű műve". Joó reménykedik, hogy hazánkban is hamarosan sor kerül vasútépítésre, hiszen „mi magyarok kedveljük az újdonságokat, és azért ha olly könnyű és olcsó alkalmat nyerünk utazásra, mint minő a' gőzkocsi, akkor biztosan többet fogunk utazni; ... Magyarországnak több vidékein gőzkocsiknak felállítása sikert szülő vállalat volna; és azok kik fővárosinkat Bécscsel illy módon összekapcsolni indultak, éppen nem csalatkoznak. Vajha más vidékekre nézve is minél előbb hasonló vállalkozók támadnának, mi belkereskedéseünk' gyarapúlására egyik legóhajthatóbb eszköz volna!" A cikket műszaki rajzok kísérik, amelyek mozdonyt, személyszállító kocsit és síneket ábrázolnak. Számos cikk található még a korabeli „nehézipar" fejlődéséről: „Szerek az aczél keményitésére" (H. 1838. 11. sz., 84. p. 12. sz., 92. p.), „Vas- és rézművek" (H. 1838. 25. sz., 193—194. p.), „Az öntött vasrudaknak hordozóerejükről" (H. 1838. 24. sz., 182—184. p., 25. sz., 195—196. p.), valamint „Hengerfuvók" (H. 1838. 9. sz., 66—67. p., 10. sz., 73—75. p.). A cukorgyártáshoz használt gépek ismertetésére is sor került: „A* répaczukor gyártásnál szükséges míveszközök" (H. 1838. 16. sz., 121—123. p., 17. sz., 128—129. p.) című közleményben. Cikkében Joó rámutat, hogy „Magyarországnak jelenben egyik legfigyelemreméltóbb iparága a' répaczükor gyártás. Az utóbbi néhány évek alatt számosabb illynemű czukorgyárak állitattak fel, melylyek már is haszonnal jövedelmeznek birtokosaiknak. Ezeknek mind inkább növekedő számuk, és főleg azon iszonyú haszon, mellyet ezek által egykor a' haza nyerhet, ohajthatóvá teszik azt: hogy a' czukor gyártásnak ezen módja, melly nálunk is iparággá lett, minél ismeretesbe tétessék." Hasznos cikkek jelentek meg a lapban az asztalosok, bognárok, szabók és pékek számára. Különösen figyelemre méltók Joó Jánosnak az asztalosok számára készített bútortervei. Adatok maradtak fenn arról a körülményről, hogy egyes tervrajzai konkrét hasznosítására is sor került, amennyiben a Nagykárolyi Rajziskola a „Hétilapok"-ból vette át rajzmintáit, és azokat több évig használta. (11) A másik fontos rovat az ismeretterjesztő céllal létrehozott „Hasznos ismeretek tára" volt. A művészeti tárgykör mellett itt szintén számos ipari, gazdasági vonatkozású anyag került közlésre. Művészeti tárgyúak például: „Angelo Buonarotti mint szobrász és képíró" (H. 1838. 17—23. sz.), „Művészet haladta" (H. 1838. 15—17. sz.), „Nemzeti képtár" (H. 1838. 22. sz., 173—174. p., 24. sz., 188—189. p.), „Vaskorona" (H. 1838. 12. sz., 93—94. p.), „Műtudományi Intézetek Nürnbergben" (H. 1838. 10. sz., 77—78. p.). Néhány műszaki vonatkozású cikk címe: „Egy szállítómívnek tehetsége" (H. 1838. 11. sz., 87. p.), „Hasznos felvilágosítás a vasutak tárgyában" (H. 1838. 11. sz., 85—86. p.), „Gőzerőmívek" (H. 1838. 2. sz., 15. p.), „Posztó föstéknek ismerése" (H. 1838. 18. sz., 143. p.). E rovatban használta fel részlegesen Joó János a Tudományos Akadémia részére készített ipari, művészeti szómagyarításait és magyarázatait is, mint ahogy maga írja: „Az e lapokban előforduló újabb és szokatlanabb szavaknak, és kifejezéseknek ismertetése." (H. 1838. 1. sz., 7. p.) Érdekes, hogy itt nemcsak idegen szavakat magyarázott meg, hanem az akkor új magyar szavaknak idegen nyelvű megfelelőjét is közölte. A következőkben néhány példát mutatunk be: