Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Fejér László: Fejezetek a folyami vízsebességmérés történetéből

A szárnyat Amsler Horváth Ignác külön kérésére úgy készítette el, hogy adott esetben 100, 50 vagy akár 1 fordulatot is külön jelezzen a távírógép papírszalagján. A második óraműves áramkör írórésze a szalagra minden másodpercben egy vonalkát húzott, a harmadik áramkörre kapcsolt kar pedig, midőn a szárny a folyó fenekére leért, folytonos hosszú vonalat írt a szalagra. A negyedik áramkör tartalékul szolgált. (33) A mérések alatt Horváth egy talajvizsgáló készüléket is működtetett, mert a víz sebességére a meder anyagának érdessége is jelentős hatást gyakorol. A fent leírt készülékegyüttes segítségével bármely időpillanatban meg tudta állapítani, hogy az adott mélységben milyen sebessége van a Dunának, a víz egyes pontokon miféle talajon súrlódik, s végül- egy szélmérő segítségével számításba vehette a szél befolyását is a víz sebességére. Mérései összesen 1700 órát vettek igénybe s végül megállapította, hogy a Duna vizének középsebessége Budapestnél 2,25 m/sec. Horváth Ignác ezen méréseit teljesen önerőből, egyedül a tudomány szeretetétől vezérelve végezte. Korábban ilyen alapos sebességmérést Magyarországon senki sem végzett. Horváth Ignáccal közel egyidőben Harlacher is foglalkozott az elektromos jelzés papírra rögzítésével, szintén sikerrel. Hipp* svájci műszerésszel közösen tervezett készülékük később általánosan elterjedtté vált szerte a világon. Közel egy évvel Horváth Ignác mérései után jelent meg a legtekintélyesebb francia szaklap az Annales des Ponts et Chaussées hasábjain a fiatal Kvassay Jenő (1850—1919) elméleti tanulmánya, amely a szárny fordulatszáma és a sebesség közötti összefüggést boncolja. Tulajdonképpen ez volt az első tudományos fejtegetés a szárnyak optimális alakjára vonatkozóan. Kvassay megállapította, hogy a műszer fordulatszáma és a vízsebesség közötti összefüggés csak akkor lehet lineáris, ha a forgástengellyel koncentrikus köröknek a szárnylapátokkal való metszésvonalai egyenlő hosszúak. Mivel a víz nyomása a szárnylapokra nem egyenlően hat, úgy kell a lapokat vagy akár a csavarfelületeket kiszabni, hogy a nagyobb nyomásra kisebb támadó felület jusson, a kisebb nyomásra pedig nagyobb. Az 1880-as években a hazai hidrometriai tudomány és gyakorlat nagy lépést tett előre, a neves elődök által meghatározott úton. 1886-ban a Közmunka és Közlekedési Minisztérium keretén belül megszervezték a Vízrajzi Osztályt. Vezetője a kiváló szervező Pech József (1829—1902). Kitűnő munkatársi gárda állt rendelkezésére már az első lépések megtételekor. Itt találjuk a nagyfelkészültségű elméleti szakembert, Bogdánfy Ödönt (1863— 1944), valamint a hidrometriai szárnyak neves konstruktőrét, Hajós Sámuelt (1853—1927). (34) Közös feladatuk: „A folyóknak olyan szakaszain, melyeken a vízlefolyási viszonyok az általános vízjárásra jellemzőknek tekinthetők, a lefolyó vízmennyiségek különböző vízállásoknál rendszeres ... gyakori meghatározása s ezekből minden vízállásnak megfelelő vízmennyiség megállapítása." (35) A Vízrajzi Osztály először kidolgozta a sebességmérések végrehajtásának alapelveit. Ez lehetővé tette, hogy az addig különböző elméletek és módszerek alapján végrehajtott méréseket a jövőben egységes szempontok alapján hajtsák végre. * Matthias Hipp (1813—1893) a neves svájci műszerkészítő cég alapítója.