Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Fejér László: Fejezetek a folyami vízsebességmérés történetéből

FEJÉR LÁSZLÓ* FEJEZETEK A FOLYAMI VlZSEBESSÉGMÉRÉS TÖRTÉNETÉBŐL „Könnyebb kifürkésznem a távoli égitestek mozgását, mint megállapítanom a szemmellátható vízcseppek mozgástörvényeit" Galilei fenti megállapítása jól érzékelteti azt a nehézséget, mellyel a folyóvíz természetét kutató embernek az elmúlt évszázadok alatt meg kellett küzdenie. Amikor 1598 karácsonyán a Tiberis folyó kilépett medréből és elöntötte Róma területét, Giovanni Fontanát — a híres építészt — bízták meg a feladattal, hogy határozza meg az árvíz maximális vízhozamát. Fontana a feladatot még az antik Rómában alkalmazott eljárással oldotta meg, mely szerint a vízhozam egyenes arányban van a nedvesített mederszelvény területével. Megmérte tehát minden jellemző helyen a mellékfolyók beömlésénél az árvíz által korábban elöntött mederszelvényt, s az így kapott értékeket összeadva kiszámította, hogy karácsonykor a Tiberis Rómánál 500 kannával és 9 pálmával (?) nagyobb vízhozamú volt, mint azt megelőzően (1). A víz sebességének megmérésével nem is foglalkozott. Még Galilei is azt tartotta, hogy a vízfolyás sebessége csupán két végpontjának magasságkülönbségétől, az abszolút eséstől függ, bármilyen legyen is pályájának hossza (2). Leonardo da Vinci (1452—1514) ekkor már csaknem nyolcvan éve halott. Kéziratban maradt hidraulikai tárgyú feljegyzései a kortársak előtt ismeretlenek maradtak. Páratlan megfigyeléseit a víz mozgásáról és annak méréséről csak 130 évvel halála után adták ki Bolognában. Leonardo, akit szenvedélyes kíváncsiság vonzott minden iránt, áramlási sebességmérésekkel is foglalkozott. Kísérleteihez maga készítette vízsebességmérőt használt. Ez a roppant egyszerű műszer egy fabotból készült, melynek egyik végére kőnehezéket, másik végétől 20—30 cm-re pedig egy felfújt marhahólyagot kötött. A botot meghatározott helyen az áramló vízre téve, adott távolságon mérte az adott időhöz tartozó utat. Megfigyelései alapján megállapította: „hogy a vízsebesség a csatornákban középen nagyobb, mint oldalt; a felszínen nagyobb, mint a mélyben; s a folyási sebesség a folyadék azon részében nagyobb, mely egy magánál sűrűbb testtel való súrlódástól távol esik" (3). Hogy miként jutott el Leonardo a bámulatraméltó ismeretekig, azt ma már nem tudjuk nyomonkövetni. Mindenesetre annak felfedezése, hogy a sebesség a mederfenékhez közeledve csökken, és hogy ebben szerepe van a fenéksúrló* VlZDOK — MAGYAR VlZÜGYI MÚZEUM — Esztergom, Kölcsey u. 2. 2500