Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - †Vajda Pál: A magyar villamosipar a múlt század iparkiállításain

1880-as évek második fele a villamosenergia elosztásának problémaköre, hazai sikerek a transzformátor és a párhuzamos villamosenergia elosztás létrehozásában 1885. országos kiállítás, Budapest. 1890-es évek a megtermelt és a felhasználóhoz eljuttatott villamosenergia fogyasztásának mérése, magyar siker: indukciós fogyasztásmérő. Mindennek egyre szélesebb körű felhasználása 1891. elektromos szakkiállítás, Frankfurt. 1896. Millennium, Budapest. 1900. világkiállítás, Párizs. Eközben az elektromosipar meghatározó fontosságú iparággá fejlődött. Az iparág felnövekvését mutatja, hogy 1881-ben Párizsban a Palais de l'Industrieban megrendezték az első villamosági szakkiállítást. A kiállítás 29 264 m

2-én Edison dominált. Magyarok alig szerepeltek, csak dr. Fodor István és Puskás Tivadar nevével találkozunk, mint Edison munkatársaival (6). A kiállítás tárgyainak jó részét viszontláthatta a közönség még ugyanabban az évben a londoni Crystal Palace-ban. Az 1882-es müncheni elektromos szakkiállítás témánk szempontjából is jelentős. Az elektromosság szállításának megoldását Deprez mutatta be. Az üvegpalota 10 184 m

2 területét ugyan a villamosenergia felhasználási lehetőségei uralták: vízesés, kivilágított utcák, működő telefonok és a mozgó bemutató eszközök teljesítménye 7000 LE volt ,a lényeges újdonság azonban az a kb. 50 km-es vezeték volt, melyen Miesbachból a kiállításra vezették az áramot. Magyar találmányt itt nem mutattak be (7). Az 1878-ban megalakult Ganz Villamosági Osztály igen komoly anyaggal az 1883-as elektromos szakkiállításon, Bécsben jelentkezett. A világkiállításra épült Rotunda adott otthont a bemutatónak, melyen összesen 140 dinamó működött és összes mozgó gépének működtetéséhez 1200 LE volt szükséges (8). A kiállítás „Keleti" pavilonját 12 db 600 gyertyafényű és 5 db 2000 gyertyafényű Swan izzólámpával szerelte fel a Ganz gyár. Az energiaellátásról 2 db Zipernowsky féle váltakozóáramú generátor gondoskodott. A kiállítás egyik érdekessége — az Engineering szavaival élve — a Ganz-féle nagy váltakozóáramú generátor volt, az akkori idők egyik legnagyobb teljesítményű gépe. Ezt a szabadban állították ki, egy Ruston rendszerű vertikális elrendezésű gőzgép hajtotta meg (8). „Óriási lendítőkereke egyben áramfejlesztő dobot és a váltakozóáramot szolgáltató delej tekercseket egyesíti magában és a színházban 1000 lámpa fényét szolgáltatja." Számos más pavilon világítását is szolgáltatták magyar gépek, melyeket itt nem sorolunk fel. A kiállított Ganz világítási berendezések szinte kizárólag váltakozóárammal működtek. Ekkor vált általánosan elismertté, hogy váltakozóárammal a szénszálas izzók és a Ganz által gyártott Swan-féle lámpák is hosszabb élettartamúak (9). Az energiaelosztás problémáit megoldó Gaulard és Gibbs-féle rendszert a szakemberek nem villamos szakkiállításon, hanem az 1884-es torinói olasz nemzeti kiállításon ismerték meg. A 123 000 m

2 alapterületű kiállítás világítását 40 km hosszú mintahálózaton a legkülönfélébb lámpák biztosították. Az elkövetkezendő hónapok szakcikkeiben jelentős számú értékelést, mérési eredményt és kritikát találunk ezzel kapcsolatban. Galileo Ferraris szerint a terhelés okozta