Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Szabadváry Ferenc: Leonardo da Vinci: Efficiency Problems of Technological Inventions

tási tapasztalat, műszaki ismeret, amelyre közvetlenül ráépülhetett a villamosipar". Ez a tényező arra vezetett, hogy a fejlett iparú nyugat-európai országokban és Magyarországon, a villamosipar bizonyos fokig közös szintről indulhatott. Az első tényezőt illetően bizonyára lehetnek jogos ellenvetéseink. Az egyes iparágak nem függetleníthetők egymástól olyan mértékben, hogy egy-egy újabb ágazat kialakulásánál ne kelljen számításba venni a már meglevő technológiai fejlettséget. Jó példa erre a XX. században megjelenő műanyagipar, amely nem nélkülözhette a XIX. század vegyipari alapjait. A villamosipar egy sereg, főként finommechanikai és fémtechnológiai jellegű előzményre kellett, hogy támaszkodjék. Ezek nélkül a villamos-gépgyártás behozatalra szorult és óhatatlanul nagy költségtöbbletet igényelt volna. A háttéripar hiánya valóban bizonyos mértékig hátrányosan befolyásolta a magyarországi villamosipar fejlődését. Fokozott jelentőséget nyer ily módon az „elméleti bázis". Ha ilyen vonatkozásban vizsgáljuk a múlt század magyarországi adottságait, valóban megtaláljuk azt a kedvező talajt, amely támogatta a villamosipar kibontakozását. Utalnunk kell itt elsősorban arra a tényre, hogy a XIX. század közepén felnövekvő mérnök- és tudósgeneráció szinte hihetetlen tanulásvággyal járta be Európát, és a külföldi főiskolákon, egyetemeken, gyárakban nemzeti vagy „céhbeli" elfogultság nélkül tanulmányozta, sajátította el a legkorszerűbb ismereteket. De nem szabad lebecsülni a hazai iskolák, egyetemek szerepét sem, hiszen ezek katedráin, az 1870-es évektől kezdve, éppen az előbb említett, széles látókörű, ismeretű gárda tanított. Ugyanakkor a megelőző nemzedék néhány kiemelkedő alakjáról sem szabad megfeledkeznünk. A villamossággal sokat foglalkozó Jedlik Ányos hatása tanítványaira — az életrajzi visszaemlékezések szerint — nagyobb volt, mint az életírói vélik; Stoczek József műegyetemi tevékenysége ugyancsak nem maradt hatástalan. Egészében pedig a kiegyezés utáni polgárosodó Magyarország felső- és középrétegeinek kezdeti optimizmusa adta meg az első lendületet az ipari-tudományos haladáshoz. Ennek az ipari fellendülésnek, és főként a külföldre irányuló — tehát nemzetközi jelentőségű — gyártási tevékenységnek egyik fontos kiinduló évszámául a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár elektrotechnikai osztályának megalakulását — 1878 — tekinthetjük (1. kép). Alig hét évvel később jelentkezett a Ganz gyár az első, nagy jelentőségű találmánnyal, a Bláthy Ottó, Déri Miksa és Zipernowsky Károly által 1885-ben szabadalmazott transzformátorral. Emellett azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni olyan elektromos berendezések, motorok, dinamók, generátorok típusait, amelyekkel a gyár megbecsülést és bizonyos fokú stabilitást is szerzett a világpiacon. A nemzetközi szakirodalom olyan nagy jelentőségű elektromos berendezések kidolgozásáról, alkalmazásáról is megemlékezett, mint pl. a Pollák Antal és Virág József által készített gyorstávíró, a Schenek—Farbaky-féle akkumulátor, vagy Puskás Tivadar találmánya, a rádió őse: a telefonhírmondó, hogy csak a leglátványosabbakat említsük. A villamos berendezések iránt megnyilvánuló, világméretű érdeklődés önmagában könnyen érthető. Talán nem túlzunk, ha a villamosipar jelentkezését a XIX. század második felében, a gőzgép feltalálását követő második „ipari forradalom"-nak nevezzük. A villamos gépek ipari-gazdasági jelentőségét tekintve nem vitás, hogy a villamos erőgépek nagymértékben módosították az ipart. Egyrészt vezetékek segítségével a villamos energia sok helyre és nagy távolságra eljuttatható volt — ebből a szempontból is nagy jelentőségű a transzformátor! —, másrészt kikapcsolja a gőzgép energiáját az egyes munkagépek közt elosztó transzmissziós rendszereket. Ez a két szempont egyébként nem