Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: Eötvös Loránd tudományos és művelődéspolitikai írásaiból

Ugyancsak vitatható következtetésekre jut, amikor azt vizsgálja, hogy mi késztette Eötvöst a gravitációs kérdések tanulmányozására. Helyesen bírálja Novobáczky Károly és Marx György nézetét, de maga is hibás következtetésre jut, amikor megállapítja, hogy „Eötvös a gravitációhoz a földalak kérdése felől érkezett". Sokkal valószínűbb, hogy e geofizikai-geodéziai kérdés kevéssé érdekelte Eötvöst — erről csupán egyetlen, nem túl jelentős értekezést írt —; ezzel szemben a kísérleti fizikust a gravitációs jelenségek szemléltetésére szolgáló torziós mérlegek tökéletesítésének vágya vezette. Ha végig kísérjük az Eötvös által használt szemléltető, majd mérőeszközök fejlődését, világosan láthatjuk, miként alakult ki a fizikai előadásoknál használt, nehézkes és alig érzékelhetően működő Cavendish-mérlegből az Eötvös-inga! Nagy kár, hogy a más kérdésekben oly lelkiismeretes szerző is áldozata lett a lassan elburjánzó Eötvös-legendáriumnak. Bevezetését Einstein állítólagos mondásával fejezi be: „A fizikának egyik fejedelme halt meg". E megállapításnak azonban sem a szerző, sem más nem tudta eddig forrását adni. A kétes méltatás helyett inkább utalni kellett volna arra, hogy a potsdami Geodéziai Intézet új igazgatói kinevezése ügyében kért tanácsot Eötvöstől, és az ő javaslatát fogadta el. Érdemes lett volna felhasználni, idézni Szalistyev professzor érdekes tanulmányát az Eötvös-inga elterjedéséről Oroszországban és a Szovjetunióban. A fentebbi gondolatokkal, kifogásokkal azonban nem szándékoztam csökkenteni sem a Téka-sorozat Eötvös-kötetének értékét, jelentőségét, sem Bodó Barna bevezető tanulmányának érdekességét. A kis könyv mindenképpen nagy nyereség, míg a fentebbiekben vitatott kérdések talán hasznára válnak egy következőkben kiadandó Eötvös-kötetnek. ifj. Bartha Lajos I. G. Kolcsinszkij—A. A. Korszuny—M. G. Rodrigesz: Asztronomü. Biográficseszkij szbornyik. (Csillagászok. Életrajzi szótár.) „Naukov Dumka", Kiev, 1977. 414 oldal, számos ábra Régóta érzett hiányt pótolt a három szovjet szerző, amikor összeállította a híres csillagászok életrajzi lexikonát. Bár a csillagászok életrajzi felsorolását másutt is megtalálhatjuk (ahogyan erről e könyvismertetésekben írtunk is), részletes, a biográfiai forrásokat és a bibliográfiát egyaránt feltüntető lexikon mindeddig nem jelent meg. Éppen ezért tartjuk nemcsak figyelemre méltó kezdeményezésnek e könyv megjelenését, de lefordítása sem lenne haszontalan és érdektelen munka. A szerzők négy részre tagolták könyvüket, összesen 528 nevet sorolnak fel, ebből 457 név-címszó esik a könyv legterjedelmesebb, voltaképpeni lexikon részére (5—316. oldal). Itt eléggé részletesen, számos tudósról egy oldalnál is terjedelmesebben, ismertetik a legnevesebb csillagászok életrajzi adatait, fontosabb műveit; közlik továbbá sok csillagász arcképét is. Az ezt követő oldalakon (317— 329.) 304 forrásul használt munka címét adják, amelyékre a név-címszavaknál a megfelelő sorszámmal hivatkoznak. Ezután következik a csillagászat fejlődését bemutató táblázat (346—350. oldal). A következő két résznek főként azok látják hasznát, akik gyakorta nézegetik a Hold és a Mars bolygó térképét. A 4. fejezetben ui. a Mars névvel jelzett