Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egykori Kis Akadémia

hetetlen is lenne), azt mégis állíthatjuk, hogy viszonylag fehér foltot jelentett a Kis Akadémia az uralkodó világfelfogás idejében. Hivatkozzunk talán csak az 1937-ben elmondott „serlegbeszéd"-re, amelyben az öntudat alatti természettudományos gondolkodásmóddal, vagyis mai szóval az ösztönös materializmus szerepével foglalkozott a Kis Akadémia felkért előadója, Bélák Sándor orvoskari dékán, professzor mondván: „Az emberi műveltség tengelyébe a természettudományi kultúrát kellene állítani". S hogy ez nemcsak Bélák professzornak a véleménye volt, mutatja, hogy ehhez hasonlóval többel találkozunk, ellentétessel azonban egyetlen eggyel sem. Bizonyos vonatkozásokban, s ez is természetes, nem tudták magukat koruk általános szemléletétől elvonatkoztatni. Az előadások között szerepelt nem egy, amely a trianoni békeszerződés revíziójának szükségességét bizonygatta. (Ennek megítéléséhez le kell szögeznünk, hogy — ha tudomásul is vesszük az első világháború lezárásával kialakult helyzet megváltoztathatatlanságát — nem vallhatjuk azt ma sem minden szempontból igazságosnak. A Kis Akadémia irredentizmusa ilyen értelmű belső meggyőződésből fakadt, nem pedig az akkor divatos szólam átvételéből, amire jellemző, hogy nyomát sem találjuk az akkor oly általánosnak számítható soviniszta uszításoknak.) A Kis Akadémia szép számú, nyomtatásban is kiadott előadásai között alig van olyan, amelyet ne nyomtathatnának le változatlan szöveggel. A Széchényi Könyvtár egyetlen könyvet, Kreybig Rudolf ny. tábornok: „A támadási szellem" című füzetét tartja nyilván úgy, hogy azt csak a kérdés speciális kutatói olvashatják. Ez esetben is a füzet címe az, ami a cenzort döntésében vezette. Különben is egy katona tollából a katonaság támadási szellemének igenlése nem egyenlő a támadási politika helyeslésével. Politizálni különben is tilos volt a Kis Akadémiában, talán ezért is említették, méghozzá büszkén, hogy a Kis Akadémia „soha nem szerepelt az újságokban semmiféle módon", pedig nem egy újságíróval találkozunk a résztvevők listáján. A tudományegyetemi legrégibb kémiai épület előcsarnokában Winkler Lajos és Buchböck Gusztáv, a Puskin utcai egyetemi kémiai épület lépcsőházához az egykori II. kémiai tanszék alapítója, Lengyel Béla, az orvosegyetemen Farkas Géza domborművű táblája nemcsak e kiváló tudósok nevét örökíti meg, hanem egyben hirdeti az emlékműveket létesítő, a magyar művelődésügyben különleges helyzetet elfoglaló Kis Akadémia emlékét is. A magyar kisplasztika-művészet nagyra becsült ritkaságként tartja számon azt a 23 plakettet, amelyet az egyik leghűségesebb kisakadémikus, Kopits János szobrászművész alkotott a Kis Akadémia kimagasló tagjairól. A Kis Akadémia készíttette el a társaság nagy pártfogója, Eötvös Loránd képét is (festette Komáromi Kacz Endre), amely ma az egyetemi Kísérleti Fizikai Intézet megbecsült értéke. Amikor futólag végigtekintettünk az egykori Kis Akadémia szervezetén, tagsági körén és működésén, a magyar tudományos élet múltjának egy olyan nagyon kevéssé ismert mozzanatára mutathattunk rá, amely kulturális életünk alakításában, előrevitelében, az ismeretek elterjesztésében a maga idejében nemcsak tagsága körében, hanem messze kisugárzóan rendkívül sokat tett. Ezért is a Kis Akadémia intézményének és tagjai működésének emlékét az azt megillető tisztelettel és elismeréssel kell megőriznie a magyar tudományok és általában a hazai kulturális élet történetének.