Technikatörténeti szemle 13. (1982)
TANULMÁNYOK - †Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Az egykori Kis Akadémia
Előadások Legfontosabb, legjellegzetesebb tevékenysége a nyár kivételével minden hétfőn este megtartott előadások, majd az azt követő vacsorák voltak. Az első előadást Pékár Mihály az egyetemi élettani intézetben 1899. december 2-án tartotta meg. Ettől kezdve a decemberi első hétfőn ünnepélyesebb volt az előadás, ünnepélyesebb a vacsora is. Pékár az első tíz előadás közül hetet maga tartott, később is voltak olyanok, akik előadássorozattal szerepeltek, a harmincas években azonban inkább az egyes előadások kerültek sorra, így tudták a változatosságot jobban biztosítani. Az előadásokról, bármilyen pontosak is a feljegyzések, észszerű statisztikát készíteni lehetetlen. Mindenki arról beszélt, ami érdekelte, foglalkoztatta, mégha az a szakján túl is esett. Volt orvos (Kelen Béla), aki az eszperantó nyelvről, máskor meg a művészi képkivágásról beszélt, míg egy másik egy pusztuló iparágról szólt. A legtöbb előadás azonban — ezt pontosan meg lehet állapítani — orvosi és élettani tárgyú volt. Utána a legtöbb a kémiai-fizikai-technikai csoportba sorolható, de számos régészeti, biológiai, művészeti, nyelvészeti, filozófiai, sőt katonai stb. volt. Kifejezetten politikai az „ősi szokások" szerint nem lehetett előadás témája, természetesen több olyan volt, amit ma ebbe a tárgykörbe sorolnánk, de semmi esetre sem a napi politikaiéba. Ezek közül valószínűleg bármelyik ma is elhangozhatna. Legalább is a címek és a nyomtatásban megjelent előadási anyagok, az egykori „résztvevők" visszaemlékezései ezt bizonyítják. Inkább az „apolitikus" jelzőt lehetne a Kis Akadémia előadásaira alkalmazni, ez azonban az imperializmus és fasizmus idejében az óvatos, de határozott ellenzékiségnek is felfogható. Az előadások módját semmi sem kötötte meg, az „ősi szokások" annyit írtak elő, hogy „az előadó témáját úgy adja elő, ahogy legjobbnak tartja". Az „ősi szokások" azt is előírták, hogy a résztvevők kérdéseikkel az előadót bármikor megállíthatták. Ha nem is gyakran éltek ezzel a joggal, a lehetőség maga a közvetlenséget, életszerűséget biztosította. Legérdekesebb előírása az ősi szokásoknak az volt, hogy „ha az előadó bármi oknál fogva előadását nem tarthatja meg és helyébe más nem jelentkezik, a vezetőség a jelenlévők közül felkér valakit, hogy a jelenlévőknek szabadon választott témáról előadást rögtönözzön". E megoldással — érthetően — nagyon ritkán éltek, néhányszor azonban előfordult, hogy a meghirdetett előadó helyett másnak kellett beugrania. Voltak, akik az előadások tartásában különösen nagy szorgalmat mutattak. Csányi Károly műegyetemi professzor csaknem félszáz művészettörténeti előadás (47) tartott. 40 közgazdasági tárgyú előadást tartott dr. Komin János cukorgyári igazgató is. Az orvosok közül Farkas Géza (34) és Kelen Béla (26) neve szerepelt a leggyakrabban. Húsznál is több előadást tartott még Dalmady Géza orvosprofesszor (23), az orvosélettanos Gorka Sándor (22), a később főigazgatói címmel kitüntetett gimnáziumi tanár, a sokoldalú Finály Gábor (24) is. A jellemző azonban nem ez volt, hiszen az első ezer előadáson 271 előadó osztozott. Nagyon ritkán tartott nem tag is előadást, így pl. Eötvös Loránd, aki pedig a Kis Akadémiának csak patrónusa (s mint említettük névadója is) volt. Előadása „A nehézségi erőre vonatkozó vizsgálataim" című volt. Külön e célból kidolgozta a torziós inga módszerének elementáris elméletét, amely később nypmtatásban is megjelent.
