Technikatörténeti szemle 13. (1982)

KRÓNIKA - Csernyné Vajda Ildikó: „Az írás története”, az Országos Műszaki Múzeum kiállítása

A kiállított anyag látványosan mutatta be a fejlődés folyamatát. Táblázat foglalta össze az írások „családfáját" a hieroglifáktól a latin betűs írásig. A legrégebbi írások eredeti emlékei közül kiemelkedően érdekes egy ékiratos tábla i. e. II. évezredből Uma városából, sírfelirat kőbe vésett hieroglifái, fatáblán hieratikus (egyiptomi), cserépen démotikus (a hieratikus írás után kialakult egyiptomi köznapi, népies) jelek. A tárgyi anyag példákat hozott az első — csak mássalhangzókat jelölő — betűírások közül a máig használatos arab és héber írásra arab feliratokkal díszített használati tárgyakkal, egy XVII. sz.-i Koránnal és egy Tora töredékkel. Nagyobb teret kapott a görög írás, amely először jelölt magánhangzókat is. A ma leginkább ismert klasszikus görög betűk az ion írás jegyei, amely i. e. IV. sz.-ban vált általánossá a görög területeken. Ezt példázzák az ókori papirusztöredékek. A latin ABC a görög írásból az etruszk közvetítésével alakult ki, amint ezt számos kőbe és ércbe vésett felirat mutatta be, az írás hétköznapi gyakorlatát pedig görög fülestábla — amely rövidebb feljegyzések készítésére szolgált — és római tintatartó töredékek bizonyították. A klasszikus görög írásból alakult ki a bizánci, majd ennek nagybetűs változatából — például a bolgárok, oroszok, szerbek, ukránok által ma is használt — cirill betűs írás. Ez utóbbit több feliratos tárgy és egy XVI. sz.-i bolgár kódex mutatta be. Egy újabb tablón a latin betűs írás különböző formáinak, változatainak vázlatos összefoglalását láthattuk. Alatta a tárlóban eredeti kézirat-töredékeken szemlélhette az érdeklődő a VIII. sz. végén Nagy Károly udvarában bevezetett betűtípus, az ún. karoling minuszkula alkalmazását, majd e kisbetűs írás lassú átalakulásából a XI. sz.-ban először előforduló gótikus írást, amelynek fő jellegzetessége a csúcsíves, hosszúkás betűforma és a betűk árnyalása a vonalak vastagításával. Ugyanitt nézhette meg a később, az 1400-as évek végén — szintén a karoling írásból — létrejött humanista írást, a ma is használt latinbetűs folyóírásunknak ősét. A miniatúra-készítés művészetét kódexlapok szemléltették. A távol-keleti írások az eddig ismertetettektől függetlenül fejlődtek. Történetük teljes bemutatására nem volt lehetőség. A látogató azonban tájékozódhatott a távol-keleti írások formáját és eszközeit tekintve. A kínai és japán írókészlet és egy kaligráfia érzékeltette ezek szépségét. Az íráshordozók sokféleségét jelezte a bemutatott anyag következő része. Láthatóan utalt arra, hogy az agyagtábla, a papirusz, a kerámiatöredék, a fém, a bőr, a fa, a kő, mint íráshordozó anyag, bizonyos mértékben hatással volt az írás fejlődésére. A papirusz kikészítésének leírását egy darabka papirusz nád és ókori egyiptomi írókészlet másolata egészítette ki. Az előzőekben már említett — a legrégebbi írások eredeti emlékein kívül — római viasztábla, a papírkészítés leírása, elterjedésének útját ábrázoló térkép utaltak a régi korok íráshordozóira és íróeszközeire. A 100 éves Schuller-féle írószergyár kiállított tollai, majd iskolai füzetek zsinór- és rondírással és egy tabló a ceruzagyártás folyamatáról már a napjainkig terjedő időszakot idézte. A kiállítás látogatóinak tartalmas és esztétikus élményt nyújtott. Előkészítése során intézmények és múzeumok segítették a tárgyak kölcsönzésével Vámos Éva tudományos munkatárs, a kiállítás rendezőjének alapos, körültekintő munkáját. Csernyné Vajda Ildikó