Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Miskolczy Ambrus: L’industrie artisanale de la Transylvanie au milieu du XIXe siecle

3. Les positions avantageuses aux marchés assurées par a) les goûts et la mode, b) la géographie industrielle. La division éthno^sociale du travail n'est qu'un phénomène de surface, déterminée et commandée par les nécessités et les possibilités économiques. ÖSSZEFOGLALÁS MISKOLCZY AMBRUS: A KÉZMŰIPAR ERDÉLYBEN A XIX. SZ. KÖZEPÉN A dél-erdélyi szász városok, elsősorban Brassó és részben Nagyszeben, román, szász és magyar falvakból álló iparos övezeteikkel sajátos közvetítő szerepet játszottak a kelet-európai regionális munkamegosztásban. Közép-Európa perifériáján a centrum szerepét játszották Dél-Kelet-Európa felé. Ez tette lehetővé, hogy az 1830—40-es években — a szakirodalomban gyakran hangsúlyozott hanyatlással szemben — a termelés növekedése és szerény mértékű innováció jellemezze az erdélyi szász céhes ipart, melynek egyik legfontosabb szektora a részletesen elemezett textilipar volt. A szász céhek szoros kapcsolatban álltak a fejlettebb osztrák—cseh—morva területekkel, és egész sor olyan technikai vívmányt vehettek át, mint a gyorsvetélő, a kézifonógép, kártológép. Ugyanakkor az ún. német segédek személyében fejlettebb szakmunkaerőt is importálhattak. A dél-magyarországi és a horvátországi hagyományos piacot elsősorban abaposztóval látták el, melynek keresletét a népművészetet felvirágoztató paraszti rétegek vásárlóképességének fokozódása biztosította. A balkáni; bolgár és főleg román piacokat pedig nemcsak az ún. közönséges árukkal árasztották el, hanem olyan cikkekkel is, melyek kereslete az ún. europaizálódással járó divatváltozás kibontakozásával nőtt meg. Áruikat, az erdélyi ipart nyersanyagokkal ellátó görög, bolgár és az egyre inkább előretörő brassói román „levantei" kereskedők helyezték el ezeken a külső piacokon, miközben a falvak árutermelő háziipara előtt is új távlatokat nyitottak. De amíg az 1850—60-as években, a kézműipar válságának időszakában a kereskedői Verlag-rendszerből nem jött létre versenyképes ipar, a szász céhes iparosok közül jó néhány az osztrák áruk nyomasztó versenye ellenére az egyszerű tőkés kooperáció további fejlődésével elindulhatott a modern gyáripari fejlődés felé vezető úton.