Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Csernyné Vajda Ildikó: A magyar vízügy történetéből – Sajó Elemér

3—4. ábra Pátzay Pál: Plakett és emléktábla az Országos Műszaki Múzeum tárgyi gyűjteményéből. takarékossági bizottság a Duna—Tisza csatorna előmunkálatait letiltotta és annak hitelkeretét megszüntette. Mindezek után és mindezek ellenére „A Duna—Tisza csatorna kérdése újabb megvilágításban" címmel Sajó Elemér összefoglaló tanulmányt nyújtott át Kállay Miklós földművelésügyi miniszternek, aki az anyagot Gömbös Gyula miniszterelnök elé terjesztette. A miniszterelnök megállapította — annak elismerése mellett, hogy a tanulmány alapvető, mértéktartó és a Duna—Tisza csatorna az elkövetkező években nélkülözhetetlen — végrehajtása még nem időszerű. Sajó Elemér megalapozott elgondolásai így nem kerültek megvalósításra. De Sajó Elemér tervei nem szorítkoztak csak két nagy folyónkra. A Körösök csatornázási terveit is elkészítette. A békésszentandrási duzzasztómű az ő kezdeményezésére épült meg. Szószólója volt az öntözés fontosságának, hasznosságának. Szakirodalmi tevékenysége jelentős és sokrétű. Ennek bemutatására néhány példa a teljesség igénye nélkül: 1909-ben készült el a „Víziutak és vasutak" című munkája. 1914-ben „A beton", amelynek társszerzője Lampl Hugó. 1916ban „A belvízlevezető zsilipek megrepedésének okai". 1933-ban Trummer Árpáddal készítette el az „Ujabb tanulmányok az öntözésről" című művét. Az előzőekben már említett emlékiratában, hosszú évek munkájának eredményeként mutatott meghatározott utat a magyar vízgazdálkodás számára. Ez a munkája az első, a vízgazdálkodás egészét felölelő, rendszerbe foglalt magyar „vízgazdálkodási keretterv", amely a maga korában még nemzetközi viszonylatban is újnak számított. Ebben tulajdonképpen a Tanácsköztársaság vízügyi szolgálatának munkatervét továbbfejlesztve, folytatva határozta meg a vízügy feladatait. Átfogó program volt. A vízhasznosítás, vagyis az aktív vízgazdálkodás előtérbe került feladatain túl, foglalkozott a vízgazdálkodás minden ágával, amely kiterjedt a közlekedés fejlesztésének kérdéseire, a vízerő felhasználására, mezőgazdasági vízgazdálkodásra és a lakossági vízellátásra is. A mezőgazdasági vízgazdálkodás feladatain belül hangsúlyozottan utalt olyan megoldatlan feladatokra, mint az árvíz- és a belvízmentesítések biztonsá-