Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tóth Béla: A magyar tímárságok bőrgyárakká alakulásának folyamata (1848–1918)

A technikai forradalom hatása a gyáripar kialakulására A kézműves timárságok gyáriparrá való átalakulását alapvető módon elősegítette és gyorsította a technikai forradalom. A XIX. sz. második felében és a XX. sz. elején világszerte tapasztalható volt a gyors műszaki fejlődés. A szerves kémia eredményei nagy hatással voltak a bőripari technológiára. Ezek hatására néhány olyan teljesen új technológiai eljárás is megvalósult a bőriparban, amely fordulópontot jelentett a korábbiakkal szemben. A korszerű új eljárások átvevői, meghonosítói mindig a gyárak voltak, amelyek ehhez kellő feltételekkel rendelkeztek a timárságokkal szemben. A fordulópontot jelentő újdonságok a következők: a) Krómcserzés bevezetése. A három vegyértékű krómsók cserzőhatását F. KNAPP fedezte fel 1858-ban. A nagyüzemi felhasználását 1884-ben az amerikai A. SCHULTZ valósította meg a Patent Tannage Company 291.784 sz. szabadalma alapján. Egy új gyártási eljárás ritkán okoz olyan mélyreható változást valamely iparág életében, mint a krómcserzés bevezetése a bőrgyártásban. Magyarországon a bőrgyárak közül először a Mauthner testvérek és Tsai Bőrgyár kezdte alkalmazni a krómcserzést. b) Mesterséges pác alkalmazása. A tímárok évszázadokon át kutya- és madár ürülékkel kezelték pácolás céljából a bőröket. E művelet, puha, hajlékony, nyúlékony bőrt eredményezett. Lényeges fordulatot jelentett e tekintetben 1895—98. amikor I. D. WOOD és H. BECKER kutatásainak eredményeképpen a bakteriális és penész eredetű enzimkészítményeken alapuló mesterséges pácanyagokat kezdték alkalmazni az undorító ürülék-pác helyett. c) Quebracho tannin félhasználása. A XIX. sz. második felében fedezték fel Argentínában a quebracho fa magas tannin-tartalmát, amely mint pirokatechinbázisú kondenzációs termék, kiváló cserzőhatású tulajdonsággal is rendelkezik. Ennek megfelelően a világ bőriparában felhasznált növényi cserzőanyagok között csakhamar az első helyet foglalta el. A magyar timár- és bőripar hasonlóképpen megkülönböztetett módon nagy mennyiségben alkalmazta a quebrachokivonatot. d) A növényi cserzősavak szulfitálása. Egyes növényi kivonatok, így különösen a quebracho fa extraktja sok nehezen oldódó flobafént tartalmaz. Mindez cserzés közben a bőr felületére lerakódva, a diffúziót lelassítja és így hátrányos. Ezt küszöbölte ki a milánói Ledoga szakembere RÓBERT LEPETIT, azáltal, hogy nátriumszulfittal és nátriumbiszulfittal együtt melegítette a quebracho-kivonatot. A szulfitálás hatására a flobafén-tartalmú üledék cserzőhatású oldattá alakul át. Ez a művelet is elősegítette a quebracho extraktok széleskörű bőripari alkalmazását. e) Űj cserzési eljárások bevezetése. A már előzőekben tárgyalt és nagy jelentőségű krómcserzés mellett egyéb kisebb jelentőségű cserzőanyagokat is felfedeztek. A kémia fejlődésével párhuzamosan kifejlesztett új cserzési eljárások közül néhány jelentősebb a következő: — formaldehid-cserzés (1898. E. E. Pullmann). — vas-cserzés (1886. D. Fries, F. Knapp). — kinon-cserzés (1906. L. Meunier, A. Seywetz). — anionos polisavakkal, mint kovasawal, molibdénsavval, volfrámsawal történő cserzés (1862. T. Graham).