Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tóth Béla: A magyar tímárságok bőrgyárakká alakulásának folyamata (1848–1918)

I. táblázat A bor előállítással foglalkozók megoszlása Pesten és Budán 1855. évben Szakosítás Elhelyezkedés Mester Iparos Legény özvegy összesen szerint Mester Iparos Legény özvegy összesen TÍMÁR Pesten Budán 31 14 12 16 21 10 7 2 71 42 Pesten 19 0 1 0 20 KORDOVANOS Budán 8 2 3 0 13 gyományos eszközeikkel már nem tudtak a követelményeknek megfelelni. Felszereléseik, berendezéseik és műhelyeik elavulttá váltak. Ezek korszerűsítésére a kézműves timárságok már nem rendelkeztek elegendő tőkével és ezért nem voltak képesek a költséges és új berendezéseket — gépeket stb. — beszerezni. Így hátrányba kerültek a kialakuló gyárakkal. Csak azok a timárságok fejlődtek, amelyek áttértek az ipari energia és gőzgép felhasználására és egyes berendezések alkalmazására. Az 1867. évi kiegyezés utáni időszakban az ország gazdasági élete erősebb ütemben kezdett fejlődni. Ez vonatkozik a bőriparra is, ahol az általános technikai előrehaladásnak megfelelően mindinkább erősödik a timárságok fejlődése, egyes esetekben pedig gyárszerű üzemekké való átalakulása. Ezt rögzíti a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1870. évi alábbi megállapítása, amely szerint a kézműipar mind kevésbé tud versenyezni a gyári termeléssel: „Azon nagy befolyás, melyet az utolsó évtizedek alatt a gyáripar a kisiparra mindenütt gyakorolt Magyarországon, mélyebben hatott, mint külföldön." A XIX. sz. közepén „gyár" mértékét akkor érte el egy üzem a hatóságok meghatározása szerint, ha jó technikai felszerelést biztosító tőkével rendelkezett, megfelelő munkamegosztással és termelékenységgel dolgozott, továbbá ha 10-nél több állandó munkást foglalkoztatott. 1853-ban Pesten 38 gyár között két bőrgyárat is nyilvántartottak: a STERNBERG-féle kordovános bőrgyárat és az óbudai KRAUSZ-féle bőrgyárat. Ezek közül az előbbi 16 legénnyel és 5 napszámossal dolgozott, évi forgalma 50 000 pengőforint, vagyona pedig 226 080 pengőforint volt. Az ezt követő időben a timárságok jelentősége és száma is folyamatosan csökkent. Így pl. Pesten 1857-ben 31-ről 19-re, Budán pedig 14-ről 8-ra. Ezzel párhuzamosan azonban egyes timárságok gyárrá fejlődtek. Így GILLMING FERENC timármester 1857-ben lett gyáros 22 legénnyel és 14 napszámossal. BLASSOVITS ANTAL timár pedig 1859-ben kapott gyári kiváltságlevelet, amikor 30—35 embert foglalkoztatott, és évi forgalma 109 557 forint volt.