Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Pereházy Károly: Aranykoszorús műlakatos mestereink munkássága

PEREHÁZY KAROLY* ARANYKOSZORÜS MÜLAKATOS MESTEREINK MUNKÁSSÁGA A XIX. század közepén a klasszicizmust követő romantikában a kovácsoltvasat az öntöttvas váltotta fel, lépcső-, erkély-, felülvilágító-, függőfolyosórácsok a gyárilag előállított öntöttvasból készültek, majd a XIX. század utolsó harmadára az eklektikában ismét a kovácsoltvas nyert polgárjogot, és a történelmi stílusokat követő házak műlakatos szerkezetei is a régi korok stílusainak ornamentikáját kapták. Budapesten az 1867-es kiegyezés után nagyarányú építkezés folyt, a főváros ekkor épült ki metropolissá, műlakatosainak bőven jutott munka, a művészi kovácsolás nagyhagyományú gyakorlata feléledt, és a századfordulóra néhány mesterünk — főleg Jungfer Gyula — az európai élmezőnybe került, és a külföldi kiállításokról rangos díjakkal tértek haza. (1) (1900 Párizs, és 1904 St. Louis kiállításokon a Grand Prix, de arany- és ezüstérem kitüntetés is került tarsolyukba.) A szecesszió ugyancsak kedvezett a kovácsoltvas-művességnek. A vas alakíthatóságánál fogva könnyen alkalmazkodott e stílushoz, a kusza vonalak, a végtelen burjánzó szalagfonatok, a „cigarettafüst" motívum, de a népi ornamentika sokféle megjelenése is a lágy vassal formálható volt. A szecessziót mintegy két évtizedes diadala után az első világháború végére, az 1920-as évekre száműzték. A két világháború között — miként az építészet — a kovácsoltvas-művesség is erősebben ekletizált, de emellett főleg az igénytelenebb lakóépületeknél az egyenes vonalú rácsok kaptak mind nagyobb teret és a díszeket mellőzve csupán gyakorlati célt kellett kielégíteniök. A két világháború között működő jelentősebb műlakatos mesterek — akik a vas kovácsolását művészi fokon művelték — tehetségüknél, képességüknél szerényebb munkákat, egyszerű lakatosszerkezeteket is kénytelenek voltak elvállalni — megélhetésük biztosítására, műhelyük fenntartására — hiszen a műlakatosságnak az építészetben már kevesebb szerep jutott mint korábban. Az épületek folyosó- és lépcsőrácsai nagy tömegben gyárilag készültek. A műlakatossággal foglalkozó mesterek száma is igen megcsappant és — megbízás hiányában — kevés színvonalos alkotás születhetett. A műlakatosképzés a két világháború között éppen az igényes szerkezetek készítésének nagymérvű csökkenése miatt szinte megbénult. A mesterek mellett felnövekvő tanoncoknak alig volt módjuk művészi kovácsolású munkák készítésében megfelelő jártasságot szerezni. * Budapest I., Dísz tér 12. 1014