Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Jeszenszky Sándor:

toros készülékek, szinkronmotoros, forgókeresztes, mechanikus, nagyfeszültségű egyenirányítóval. Az induktorok utolsó fejlesztési eredménye 1919-ben az olajszigetelésű induktor volt, de az ilyen berendezések gyártása a 20-as évek elején teljesen megszűnt. A transzformátoros készülékek elterjedését meggyorsította az izzókatódos csövek megjelenése, 1912-ben a Lilienfeld, majd 1913-ban a Coolidge féle konstrukció. Ezek a csövek tökéletes szelephatásúak, váltakozóárammal is táplálhatok. Az izzókatódos röntgencsövek fejlesztésével együtt megjelentek az izzókatódos egyenirányító csövek is, melyek a teljesítmény és az üzembiztonság növelését tették lehetővé. Az izzókatódos vákuumcsövek fejlesztése szoros kapcsolatban volt az izzólámpagyártás törekvéseivel. Az izzólámpa ipar a fényhatásfok javítása érdekében igényelt a szénszálnál magasabb hőmérsékleten izzítható fémszálakat, a röntgencsövekben az antikatód anyagához kereste a platinánál magasabb olvadáspontú nehézfémet. Eleinte tantált, majd wolframot alkalmaztak. Ezek a 2000 °C felett izzítható fémek viszont már elegendő elektronemissziót biztosítottak a nagy vákuumcsövek katód jaként, így kerülhetett sor a hidegkatódos csövek kiváltására. Ez a fejlődés a röntgenipart egyre közelebb hozta a villamosiparhoz, a nagy elektrotechnikai cégek műszaki-gazdasági hatáskörükbe vonták a kisebb röntgengyárakat. A közép-európai területen különösen a Siemens hatása volt erős, amely ezekben az években olvasztotta be a Reiniger—Gebberth—

Schall és a Veifa cégeket. Hasonló fejlődés látható a holland Philipsnél, mely többek között megszerezte a legrégibb német röntgencsőgyárat, a hamburgi C. H. F. Müllert. A Koch és Sterzel cég kezdettől érdekelt volt az erősáramú technikában is. Ezek a vállalatok a 10-es években bővítették üzlethálózatukat a közép-európai országokban, és ezek a leányvállalatok már nem csupán eladással és installációval foglalkoztak, hanem fődarabok összeszerelésével és részegységek gyártásával is. 1918. után ezeknek a leányvállalatoknak az önállósága növekedett, az anyavállalat támogatásával ugyan, de önálló vállalati gazdálkodást folytattak, és komplett berendezéseket gyártottak, saját tervezési és fejlesztési tevékenységet is folytattak. Létrejöttek a nagy külföldi cégektől teljesen független kisebb üzemek is, bár ezek a piaci konkurrencia korában hátrányosabb helyzetben voltak. Ezek a gyárak lettek azután a második világháború utáni években a dualizmus területén létrejött független országok röntgeniparának bázisává, és olyan gyógy technikai nagyvállalatok jöttek létre, mint például a csehszlovák Chirana, vagy a magyar Medicor. IRODALOM Röntgen: Uber eine neue Art von Strahlen Erste Mitt. (Würzburg, 1895.) Röntgen: Über eine neue Art von Strahlen Zweite Mitt. (Würzburg, 1896.) Weiler: Der Praktische Elektriker (4. Aufl.) (Schäfer, Leipzig, 1900.) Reiniger, Gebbert, Schall: Elektro-Medizinische Apparate (8. Aufl.) (Wien, 1902.) Donath: Einricht zur Erzeugung der Roentgenstrahlen (Reuter u. Reichard Berlin, 1903.) Ruhmer: Funkeninduktoren (1. Aufl.) (Hachmeister u. Thal Leipzig, 1903.) Max Kohl: Physikalische Apparate (Preisliste Nr. 21) (Chemnitz, 1905.) Fürstenau: Die Technik der Röntgenapparate (Jänecke, Hannover, 1912.) Ruhmer: Funkeninduktoren (2. Aufl.) (Nikolossee, Berlin, 1913.) Koch & Sterzel: Röntgen-Apparate u. Zubehör (Liste X) (Zwickau, 1914.) Rhohrer: Physika (Universitas, Budapest, 1914.) Graetz: Die Elektrizität (18. Aufl.) (Engelhorns, Stuttgart, 1917.) Holits: Röntgenologia (Mai Henrik, Budapest, 1918.)