Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Jeszenszky Sándor:

hosszú ideig nem ismerte el, hogy a röntgensugarak minőségileg különböznek a katódsugaraktól. A felfedezés utáni fejlődéssel a fizikatörténet, a radiológiatörténet és a röntgentechnika története foglalkozik. Ez utóbbi meglehetősen feltáratlan, kevés az irodalma, tárgyi emléke. Különösen igaz ez a közép-európai országokra, pedig ezekben az országokban igen korán megkezdődött a kutatómunka. Röntgen első közleménye 1895. december 28-án jelent meg, az első újsághír a bécsi Presse 1896. január 5-i számában. Ennek alapján a Budapesti Tudományegyetemen Klupathy Jenő már január 9-én — esetleg 1—2 nappal előtte — felvételt készített Eötvös Loránd kezéről, és ezzel a skót Swington után másodikként ismételte meg Röntgen kísérletét, ha ugyan nem vele egyidejűleg. Prágában Zenger és Domalip professzorok január 11-én felvételeket készítettek. Ugyancsak úttörő munkát végzett a prágai Puluj, a róla elnevezett lámpa feltalálója. Az első magyar felvétel is Puluj-lámpával készült. Mivel a kezdeti időkből igen kevés felvétel maradt meg, különösen érdekes az a több tucat röntgenkép, amelyet a szombathelyi Gothard Asztrofizikai Obszervatórium gyűjteményében őriznek. A felvételeket a kor kiemelkedő tudósa, az Obszervatórium alapítója, Gothard Jenő készítette. Az első lemezek 1896. január 23-án készültek. Az első felvétel sajnos elveszett. A másodikon fémtárgyak képe látható (4. kép). A kép szokványos katódsugárcsővel készült. A nagy felületű fókuszfolt miatt a rajzolat elmosódott. Ez a lefényképezett fémszalagnál látszólagos plasztikus hatást okoz, a felvétel hasonlít Alexander Béla relief-típusú képeihez, amelyek később igen sok vitát okoztak, és két táborra osztották a magyar radiológusokat. A vita elsősorban arról folyt, hogy az Alexander által készített igen szép, szemléletes felvételek tartalmaznak-e a szokásos röntgenképekhez képest többlet információt. Bár a felvételek információtartalma nem nagyobb, de a plasztikus hatás, mely részben a szekunder sugárzás hatására jön létre, részben pedig másolástechnikai eljárás eredménye, gyakran megkönyíti a felvétel értékelését. A további-Gothard-felvételeken jól követhetjük a technikai fejlődést, a felvételek minősége javul, a kezdetben 60 perces expozíciós idő néhány percre csökken. A 11. sz. felvétel még közönséges, nem fókuszált csővel készült, de a jobb centrális projekció érdekében a csövet a tárgytól 50 cm-re helyezték, ezért a kígyóról készült kép meglehetősen éles. Az expozíciós idő 5 perc volt. A rövid idő és a nagy távolság miatt a teljesítményt jelentősen növelni kellett. Ez az igénybevétel azonban már meghaladta a katódcső teljesítményét, az a felvételi adatok szerint végül elpattant. Az expozíciós idő csökkentését a fókuszált, platina antikatódos csövek megjelenése tette lehetővé. Ilyen csöveket gyártott Kiss Károly a Budapesti Műszaki Egyetem üvegtechnikai laboratóriumában, s csöveit az 1896-os magyar Ezredéves Kiállítás alkalmából milleneumi csőnek nevezték. A 24. sz. felvétel érdekessége, hogy azon Gothard barátjának, a hazai közönség által jobban ismert Konkoly Thege Miklós csillagásznak a keze látható (1. kép). Egyedülálló dokumentum a 18. sz. felvétel, melyen ugyanarra a lemezre, azonos tárgyról, két összehasonlító felvétel készült, egyik közönséges gömbalakú katódsugár csővel, másik milleneumi lámpával. Ez egyúttal a hazai röntgenipar születésének dokumentuma is (2. kép). Ha a röntgeniparról beszélünk, tisztáznunk kell, milyen ipart jelentett ez a röntgentechnika első évtizedeiben. A röntgenberendezés főegysége a nagyfeszültségű tápáramforrás volt.