Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tardy János: Korai térképek keleti magyar vonatkozásai

Bár a XVI. századig — mai tudomásunk szerint — sem szervezett magyaí sem önálló orosz térképészet nem létezett, nem helytálló az a feltételezés, miszerint az európai térképkészítő-műhelyekből (elsősorban Itáliából) kikerült alkotások nélkülözték az orosz földről származó közvetlen ismereteket. Ágnese Battista 1525-ből származó Moscovia-térképe az orosz térképtörténet „hősi korszakának" egyik első terméke. A térkép keletkezésének körülményeit feltáró dokumentumok izgalmas fordulatokban bővelkednek. Röviden csak a legfontosabb tényeket: III. Vaszilij cár VII. Kelemen pápához küldte kiemelkedő képességű tudós diplomatáját, Dmitrij Danilovics Geraszimovot. A mellé adott pápai kísérő, bizonyos Paolo Giovio Geraszimovtól olyan információk birtokába jutott, amelyek alapján az itáliai térképész Ágnese kitűnő Oroszország-térképet szerkesztett. A Pecsora folyótól nyugatra fekvő területen ábrázolja Iugoria földjét. Nagy viharokat kavart az orientalisták körében Herberstein Zsigmond báró 1546-ra datált Moscovia-térképe. A Bécsben jogot és filozófiát tanult, szláv nyelveket jól ismerő katonatiszt diplomataként (sokak szerint az első „hivatásos" diplomataként) 69 külföldi missziót vezetett. Jól ismerte hazánkat is, hiszen 1518 és 1551 között mintegy harminc alkalommal járt Magyarországon. Térképének sokat citált felirata: „Iuhra, inde ungarorum origó" tehát „Iuhra, innen van a magyarok eredete". S mindez az Urálon túli Ob-folyó alsó, torkolati szakasza mentén. Anton Wied — feltehetően egy emigráns litván bojár, bizonyos Ivan Vasziljevics Ljackoj, valamint Ágnese térképe, Geraszimov közlései és Herberstein korábbi feljegyzései alapján szerkesztett — 1542. évi térképén, a Mezeny-folyó forrásvidékén az alábbi feliratot olvashatjuk: „Iuhri ex quibus Hungari in Hungária ut idem quoque idioma ostendit" vagyis „Iuhri, akiktől — miként a nyelv is mutatja — a magyarországi magyarok erednek". Egy XVI. századi angol utazó-kereskedő, Anthony Jenkinson két expedíciót vezetett Oroszországon át Buhara vidékére és Perzsiába. Tapasztalatait, gyűjtött információit Herberstein és Mercator térképeinek vázanyagával egészítette ki, s útleírásához mellékelte. Az Urál nyugati, európai oldalán, a Pinyega-folyó alsó szakasza mentén Iuhri település nevével találkozunk, s alatta szöveges magyarázat tudatja: „Iugoria Ducatus... quo olim Hungari prodijse feruntur" tehát „Jugoria fejedelemség, ahonnan egykor a magyarok elszármaztak". S túl az Urálon, az Ob torkolata mentén, a baskírok szomszédságában (!) találjuk Iovghoriát, azaz Jugriát egy településsel, aminek neve: ungar. A sort hosszan folytathatnánk, hiszen a magyarságnak Kárpátokon túl feltételezett lakhelyeit és Jugria földjét a legkülönbözőbb változatokban egészen a XVIII. század második feléig ábrázolták. A Jugria — Magna Hungária térképi problémaköréhez talán még egy, hazai szakirodalmunkban kevéssé ismert térképre hívjuk fel a figyelmet: a normandiai származású Pierre Desceliers, a híressé vált dieppei kartográfus iskola mestere 1553-ban keltezett világtérképéről van szó. Bubics Zsigmond kassai püspök tulajdonából került az osztrák műgyűjtő, Hans Wilczek gróf gyűjteményébe, ahol 1915-ben egy tűzvész során megsemmisült. Fényképmásolatán a sejtelmes torzók alakjaival ellátott Urálon-túli és észak-uráli területeken, meghatározhatatlan kiterjedésű sávon, a blakok és az alánok szomszédságában jelölte „Nagy-Magyarországot", Hungrie la grandé néven. Tőle félreérthetetlenül elkülönítve az Északi-Jeges-tenger partvidékéhez közel (pontosítása lehetetlen) a jugorok keleti és nyugati ágát: Ugria septentrionalle és Ugria orientalle (sic!). Érdemes megvizsgálni, hogy a citált — és a