Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Tardy János: Korai térképek keleti magyar vonatkozásai

Komolytalan és főleg tudománytalan volna a feltűnő hasonlatosságra, ille­tőleg területi egybeesésre bármiféle magyarázatot keresnünk, hiszen az idézett térképek keletkezése és a magyarság elődeinek feltételezett urál-vidéki tartóz­kodása között több mint négyezer esztendő (!) telt el. A térképek rajzi pontat­lanságaira pedig a későbbiekben visszatérek. A magyar őstörténetkutatás számára különösen a honfoglalás és az állam­alapítás időszakát megelőző, s az azt nem sokkal követő Julianus, Piano Carpini, Rubruk utazásáig eltelt évszázadok térképi ábrázolásai szolgálhatnak közvetlen információkkal. A magyarországi térképészet hajnalkora a XVI. század első har­mada (Lázár, 1528.), így elsősorban idegen forrásokra, a magyar földet és né­pünket, valamint a rokon népeket térképező európai és keleti kartográfia termé­keire kell hagyatkoznunk. Hasonló a helyzet az önálló orosz kartográfia eseté­ben. A XVI. századig visszavezethető Oroszország- (elsősorban Moscovia) tér­képek készítőinek sorában Oroszországban tevékenykedett nyugat- és közép­európaiak és Nyugat-Európába eljutott oroszok nevével találkozunk. (Az Orosz Birodalom első, már orosz szakemberek vezetésével folytatott térképezési mun­kálatait Borisz Godunov cár rendelte el a XVII. század első éveiben.) Onogurok, ugorok, jugorok A VII. századból származik a Ravennai Névtelen korongalakú, Jeruzsálemet a Föld középpontjába helyező térképe. Az Azovi-tengertől (Meotisi-mocsarak) keletre: Onogori, vagyis az V—VI. században a magyarok őseivel törzsszövet­ségben együtt élt onogurok népneve. Ugyancsak ismeretlen szerző alkotása a British Museumban őrzött, 990 körül készített ún. „AngoZszósz-térrcép". A kor világnézetét, uralkodó szemléletmódját tükröző térkép szintén köralakú, jellegzetes „TO-térkép". A Cottonian-kódex mellékletén (Angolszász-térkép) az antik hagyományoknak megfelelően találko­zunk a Pannónia mellett feltüntetett hunok népével (Hunorum Gens). A XIV. században élt Ranulf Higgeden benedekrendi szerzetes ovális for­májú kéziratos térképén az Angolszász-térképhez hasonló elrendezésben a Da­nubius nyugati oldalán Pannónia, a keleti részen már Ungaria, illetőleg Hungria feliratot olvashatunk. Angliában, a herefordi székesegyházban őrzik azt a 134X165 cm nagyságú, fára feszített pergamenre rajzolt, Jeruzsálem-központú, korongalakú világtér­képet, amelynek készítője feltehetően Richárd of Haldingham. Az előbb emlí­tettekhez hasonlóan jellegzetes TO-térkép, vagyis a T-betű szárai a Földet három részre osztják. A felső részen Ázsia, az alsón Európa és Afrika. A vízszintes szár mentén a Don, az Azovi-tenger, a Fekete-, a Márvány- és az Égei-tenger, vala­mint a Nílus. Európát — a függőleges szár mentén — a Földközi-tenger vá­lasztja el Afrikától. A kb. 1285-ben készült térképen a mai északnak megfelelő irányban tüntették fel keletet. És fent északon (!) a hungari feliratot olvashatjuk. A XV. század kezdetéről származik az egyetemes térképtörténet egyik leg­becsesebb darabja, a Borgia-gyűjteményben fellelt 630 mm átmérőjű, rézbe metszett világtérkép. Conrad Miller neves német térképtörténész szerint az isme­retlen szerző a Herefordi világtérkép alapján dolgozott, csupán néhány legendát elhagyott, s azokat — kora ismeretanyagához igazodó — frissebb szövegmagya­rázatokkal helyettesítette. E „frissebb" szövegmagyarázatok — több mint fel­tételezett — forrásai lehettek a XIV. században keleten járt magyar misszioná­rius szerzetesek feljegyzései, Európába eljutott útijelentései is. Több jel utal

Next

/
Thumbnails
Contents