Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: Joó János „Hétilapok” című ipari lapjáról

1838. 8. sz., 61—62. p.), hogy a mesterlegények szakmai és önművelése céljából a céhek helyiségeiben olvasóköröket állítsanak fel, ahol szakrajzok, könyvek és hírlapok álljanak rendelkezésükre. (13) Joó János a „Hétilapok"-at azzal kívánta vonzóbbá és hasznosabbá tenni, hogy mellékletként csatolta hozzá a „Rajzolatok Gyűjteményé''-t: „E folyóiratnak másik osztálya a Rajzolatok Gyűjteménye, melly hónaponként 13—18 hüvelyk nagyságú finom rézmetszetű rajzképből, és hasonló nagyságú leírást foglaló fél ív velin lapból álland ... Tartalma különféle építvényeknek, mint fennálló, vagy ideális, és jó Ízléssel készült egyházak, paloták, kastélyok, és városi lakházak: továbbá kerti díszítésre szolgáló épületek, mulató házak, fa- s kőhidak és hasonlóknak tervrajzai, végre lakószobáknak, és termeknek díszítését, bútorozását és azok jóízléssel elrendezését tárgyazó rajzképek. — Kiterjeszkedik e mív tartalma egyszersmind a jelesebb festészi, s képfaragási tárgyakra is, menynyire azok a közlendő építvények körül feltaláltatnak, és közlésre érdemesek. Ezen nagyszerű mív, melly minden két év elfolytával egy kötetet teend, és könyvtárak, rajzoló intézetek: főleg azonban építőmesterek, földmérők és egyéb műtudósok és műkedvelők részére alkalmas és hasznos lehet." (H. 1838. 2. sz., 16. p.) A melléklet végigkísérte a folyóiratot, huszonhat alkalommal jelent meg. Természetesen a megjelenés idejének rövidsége miatt Joó nem tudta teljes mértékben beváltani ígéreteit. Később Joó lehetővé tette, hogy a „Rajzolatok Gyűjteményé"-re az érdeklődők külön is előfizethessenek; hogy kik és hányan rendelték meg külön a mellékletet, arról nem maradt fenn adat. A rajzokat nemcsak a kézművesek, hanem a magasabb műveltségű és rangú emberek figyelmébe is ajánlotta: „Mind ezen tervrajzok tökéletes mérték szerint kidolgozva fognak adatni, miokból minden építőmesternek, és építést kedvelőnek hasznos segédül szolgálhatnak. Azonban nem csak e' nevezett mestereknek, hanem általában a míveltebb, és különösen a' magasb rangú osztálynak is hasznára lehet e' mív: a' közlendő építvényeknél itt ott található helyes elrendelés, és jó ízlés e' részbeni ideáit kinekkinek fejlődésre segítheti, és meglehet gyakran saját hasznára is fordíthatja." (H. 1838. 14. sz., 111—112. p.) Utalt az előfizetők hazafias érzéseire is: „Fizessenek tehát elő mélyen tisztelt uraim nem csak szükségből, hanem hazafiságból is egy olly intézetnek pártolása végett, melly a haladásra tetemes hatással lehet." Joó nagy küzdelmet folytatott azért, hogy lapját nagyobb mértékben elterjessze, a „Rajzolatok Gyűjteményé"-t is azért mellékelte, hogy a kiadvány vonzóbbá váljék. Azonban a rézmetszetek megdrágították a lapot és a késedelmes megjelenés miatt a csekély számú előfizetők elégedetlenségét is maga után vonhatta. A szerkesztő lapjában közzétette előfizetőinek névsorát, amint az korábban néhány hazai folyóiratnál is szokásban volt. Az előfizetők száma igen szerény volt. Mintegy 74 személy a „két hazában" (Magyarország és Erdély). Sajnos, az előfizetők között nem találjuk ott a kor legnagyobb reformerjeit, sem Kossuthot, sem Széchenyi Istvánt, pedig a legnagyobb magyarral személyes ismeretségben is volt. Ismételten rá kell mutatni, hogy Joó előfizetőkként leginkább a kézművesekre és a céhekre számított. Ez utóbbiak közül csupán három fizetett elő: a debreceni, a nagyváradi és a szegedi asztalos céh. Itt ismét megemlítjük; Joó kérte a Helytartó Tanácsot, hogy lapjának előfizetését tegye a céhek számára kötelezővé, ezzel az intézkedéssel mind a céhek, mind a szerkesztő csak jól járt volna. Joó és Udvardy Cserna nevű munkatársának elképzelése szerint a céhek