Technikatörténeti szemle 13. (1982)

TANULMÁNYOK - ifj. Bartha Lajos: A magyarországi csillagászok szerepe az asztrofizika megalapozásában (1871–1921)

4. összegezés Az előbbiekben vázoltakat összefoglalva és az asztrofizika fejlődésének egészébe illesztve, azt látjuk, hogy a múlt század utolsó negyedében a magyarországi csillagászok élénk és jelentős tevékenységet fejtettek ki az új kutatási terület megalapozásában. Amíg a korábbi időszakokban a hazai tudomány többnyire csak átvevője, esetleg továbbítója és továbbfejlesztője volt a NyugatEurópában elért eredményeknek, addig a 19. sz. végének magyar asztrofizikusai önálló kezdeményezésekkel, új eredményekkel léptek elő. Az 1875—1890 közti másfél évtizedben a magyar csillagászok felzárkóztak a fejlődés akkori ütemét diktáló német tudomány mellé; eredményeikkel és elgondolásaikkal jelentősen hozzájárultak az asztrofizika kibontakozásához. Ezt a közzétett tanulmányok és más kutatók hivatkozásai is jól mutatják. Figyelemre méltó, hogy az akkoriban nemzetközi jellegű — Németországban megjelenő — Astronomische Nachrichten cikkeinek, az említett időszakban 7— 11 százaléka származik magyarországi szerzőktől. Ám az üstökös-észlelések terén pl. a színkép-megfigyeléseknek közel a fele Konkoly és Gothard munkája! A század utolsó évtizedében mutatkozó visszaesés, a személyes okok mellett (Konkoly Thege és Gothard más irányú elfoglaltsága) elsősorban anyagi okokra vezethető vissza. Amíg az asztrofizika kialakulásának első évtizedeiben egy-egy észlelőműszer költsége nem lépte túl a (hazai vonatkozásban) vagyonosnak mondható magánember anyagi lehetőségeit, addig az 1880-as évek közepétől Nyugat-Európában és főként- az USA-ban egymás után létesültek a — jobbára máig is a legnagyobbak közé tartozó — mammut obszervatóriumok. Ezekkel a milliomosok által alapított, hatalmas alapítványokkal támogatott és jobbára állami segélyben is részesített intézetekkel a legvagyonosabb hazai magánszemély, vagy egyházi testület sem vehette fel a versenyt (40). Konkoly Thege Miklós jól látta ezt a veszélyt, és azért minden energiáját arra fordította, hogy a magyar állam — ajándékként — átvegye csillagvizsgálóját és gondoskodjon továbbfejlesztéséről. Ám a magyar állam gazdasági helyzete nem volt összemérhető pl. Poroszországéval, Franciaországéval vagy az Egyesült Államokéval. Még így sem becsülhetjük le azt a fejlődést, amely az ógyallai Asztrofizikai Obszervatórium felszerelésében, 1900 és 1913 között bekövetkezett. Még jelentősebb volt azonban Harkányi Béla, Tass Antal, majd Terkán Lajos kezdeményezése, amellyel a csillagászati munkálatok súlypontját a kisebb műszerekkel is eredményesen végezhető fényességmérésekre helyezte át. Csonkán maradt munkálataikból is látható, hogy ezen a téren a magyarországi asztrofizika visszanyerhette volna korábbi rangját. Ezt a fejlődést azonban az első világháború derékba törte. Figyelmet érdemel azonban, hogy az 1921-ben Budapesten újjászervezett állami csillagvizsgáló lényegében ezt a kezdeményezést folytatta. Ugyancsak a világháború vetette vissza az elméleti asztrofizikusok (Harkányi, Kövesligethy, Terkán) világviszonylatban is jelentős munkáját. Tevékenységük azonban így is maradandó nyomot hagyott az asztrofizika történetében, és a korszerű kutatások fontos alapjává vált.