Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KRÓNIKA - Incze Miklós–Szekeres József: A moszkvai nemzetközi üzemtörténeti konferencia és a magyar üzemtörténetírás

fontossága s általában az üzemtörténetnek mint tudatformáló és tudományos eredményeket vagy gazdaságtörténeti eseményeket, folyamatokat népszerűsítő módon továbbadó szerepköre is. A konferencián megerősítést nyert az üzemtörténészek nemzetközi együttműködése fontosságának gondolata. A konferencia résztvevői a III. nemzetközi üzemtörténeti konferencia megszervezésére a szovjet üzemtörténészeket kérték fel. Ilyen előzmények alapján került sor az 1979. decemberi moszkvai nemzetközi konferencia megrendezésére. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája „Tudósok Házá"-ban megtartott tudományos tanácskozáson — a cseh, lengyel, NDK-beli és magyar üzemtörténészek 3—3 tagú delegációival együtt — 120-an vettek részt: akadémikusok, professzorok, a tudományok doktorai az akadémiai kutatóintézetekből, felsőoktatási intézményekből, a levéltárakból és múzeumokból. Jelen voltak egyes nagyüzemek kiküldöttei, a könyvkiadók és a sajtó képviselői. A háromnapos konferencia első napján — öt előadás alapján — a résztvevők áttekintették a szocialista országok üzemtörténetírásának eredményeit és problémáit az 1972—1979-es időszakban. A második napon az üzemtörténetírás periodizációjának és historiográfiájának problematikáját, továbbá a moszkvai, leningrádi és 18 szovjet köztársaság üzemtörténetírásának alakulását vizsgálták meg a delegátusok öt előadás és 18 korreferátum alapján. A harmadik napon négy előadás és 11 korreferátum az üzemtörténetírás metodológiájáról, más tudományágakkal való kacsolatairól, eszmei tartalmáról, a szocialista tudat formálásában betöltött szerepéről, a munkásosztály történetének megírásában való felhasználási lehetőségeiről tájékoztatott. A konferencián összesen 14 referátum és 28 korreferátum hangzott el. Az egyes előadásokat élénk vita követte. A háromtagú magyar delegáció — Incze Miklós, a történelemtudományok kandidátusa, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője, a Magyar Történelmi Társulat Üzemtörténeti Szakosztályának elnöke, Sipos Péter, a történelemtudományok kandidátusa, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének munkatársa, a Magyar Történelmi Társulat titkára, Szakács Sándor, a történelemtudományok kandidátusa, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékének docense — aktív szerepet vállalt a konferencia programjában. Az első napirendi pont keretében Sipos Péter „A gyár és üzemtörténeti kutatás eredményei és helyzete Magyarországon", címmel tartott előadást. A harmadik napirendi pont fő referátumát „A gyár- és üzemtörténetírás kapcsolatai más történelmi diszciplínákkal Magyarországon" címmel Incze Miklós adta elő. E napirendi pont keretében hangzott el Szakács Sándor „Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek története Magyarországon" című előadása is. A magyar referátumokat a konferencia résztvevői elismeréssel fogadták és a korreferátumok, vitafelszólalások során több ízben is egyetértőleg hivatkoztak delegátusaink előadásainak főbb megállapításaira. A konferencián több alkalommal is elismerően, megbecsüléssel nyilatkoztak hazai üzemtörténetírásunk eredményeiről. A konferencia eredményeit A. V. Mitrofanova, a történelemtudományok doktora, vezető szovjet üzemtörténész, aki már az 1966-os prágai és az 1972-es budapesti tanácskozásokon is, mint a szovjet delegáció vezetője vett részt, a következőkben összegezte: „Az előadások mélyenszántóan és sokoldalúan foglalkoztak a szovjet, a magyar, a Német Demokratikus Köztársaságbeli, a lengyel és a csehszlovák üzemtörténeti kutatások elméleti problémáival és feladataival." Hangsúlyozta azt is: első ízben történt, hogy nemzetközi konferencián ilyen széles skálán — a Szovjetunió egész területén, köztársaságaiban és regionálisan s a szo-