Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Bugyi Balázs: g. W. Leibniz tervezete a tudományos felfedezéseknek nyilvános kiállításon történő bemutatására

német stílusban. Ha a függöny lehullott, nem lenne rossz tudni, hogy a színpadon tovább mi történik. Valamit mutatni kellene a sötétben és a laterna magica e tekintetben hasznos lehetne. A marionettek — bábok — átlátszóak és játékukat néhány szóval vagy zenével kísérni lehetne. Érdekes lehetne Róma régiségeinek vagy egyes nagy emberek életének ilyetén bemutatása. A lényeg egy szóval, megfelelő színvonalon szórakoztatni a nézőket, a kiállítás látogatóit." „A kiállítások mind a nagyközönség, mind az egyén számára nagyobb haszonnal lennének, mint ahogyan azt elgondolhatnánk. A nagyközönséget illetően megnyitná szemüket a megszokottól eltérő dolgokra, elősegítené a felfedezéseket, érdekes és szép látványosságokat biztosítana részükre, tanítana mindenkit a hasznos és ötletes újdonságok végtelen számára. Mindenki, aki új felfedezést tett, ötletes tervet dolgozott ki jöjjön el, mert így mód adódik felfedezésének ismertté válhatásához és még jövedelmet is szerezne belőle. Minden találmány bemutatására szolgáló épületben ezeket együttesen állítanák ki és ez mindent magában foglaló múzeummá fog alakulni. Állatok kiállítása — menazséria —, egyszerű gépek, csillagászati megfigyelő, boncterem — anatómiai színház — ritkaságok gyűjteménye. Minden kíváncsiskodó, valóban érdeklődő ember írni fog róla. Ez lenne a legjobb módszer ezeknek az új dolgoknak külföldön történő ismertetésére. Ehhez csatlakoznának az Akadémiák, a Kollégiumok, teniszpályák, és más sportjátékok sportpályái, lennének koncertek, festménykiállítások, végül konferenciák és előadások. Magánszemély részére e kiállításoknak feltehetően igen nagy lenne a haszna. Az optikai különlegességek általában nem túl költségesek és e találmányoknak nem kis részét fogják alkotni. Minden tekintélyes és becsületes ember kíváncsi lesz ezekre a különlegességekre, főleg azért, hogy beszélhessen róluk. Sőt még a hölgyek is, minthogy divattá válik, akár többször is megtekintik a kiállítást. Mindig meg lesz a lehetőség arra, hogy újabb találmányokat, azoknak továbbfejlesztését be lehessen mutatni. Nagyon jó lenne, ha a kiállítást végzők terveit más nagyvárosokban, így Rómában, Velencében, Bécsben, Amsterdamban, Hamburgban is megvalósítanák azok, akik a királyok vagy a köztársaságok privilégiumait birtokolják. Sőt ennek révén lehetőség nyílna Tudományos Akadémiákat másutt is alapítani, amelyek önfenntartóak vállhatnának így és amelyek mindvégig új találmányokkal fognak szolgálni, új dolgokat megteremteni folyamatosan fognak. Talán még egyes érdeklődő hercegek és tekintélyes személyiségek is a tudomány fejlődését szolgálják. Röviden szólva mindenki érdeklődését ki lehetne váltani és hogy úgy mondjuk felébrednének álmukból és e kezdeményezésnek olyan jó és hasznos következményei lehetnének, amennyire azt csak el tudjuk képzelni és aminek révén ez egy napon végül is csodálkozást fog az utókorban kiváltani." Széljegyzetében hozzáteszi Leibniz még, hogy „ha megvan a kiindulási tőke, akkor a találmányok iránt fokozatosan nőni fog az érdeklődés és más szervezetek, iparágak kifejlesztésében is segítséget jelent a kiállítás." További széljegyzetében Leibniz még megjegyzi „A kiállítás kijáratához kereskedelmi, illetőleg terjesztési irodát kell elhelyezni, oda a katalógusok jegyzékét és más hasznos dolgokat kell elhelyezni. Marionett-színházát kellene a kiállítás kimenetelénél felállítani, amely árnyékkép játékként szerezzen gyönyörűséget. E játékot még laterna magicával történő képvetítéssel egészíti ki. A figurák mozgatását részben a saját súlyukkal, részben a színpad alól végzik és így ennek kivitele nem látható." Leibniz egy Szavojai Jenő herceghez, Budavár felszabadítójához írott levelében visszatér még a kiállításnak a kérdésére. Ebben az Akadémia feladatai közé sorolja a térképek és kéziratok történeti fejlődésükben való gyűjtését és fel-