Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Timár László: Villard de Honnecourt, a XIII. századi francia építész és Magyarország

Villard vázlata a pilisszentkereszti cisztercita apátsági templom padozatáról A művészet-, ill. az építészettörténet hosszú időn keresztül azt hangoztatta, hogy a XV. sz. közepén a német városok építőpáholyai új szabályzatukkal kiteljesítik a gótikát. A legújabb kutatások szerint az avignoni, a párizsi, ill. a Villard által képviselt Saint Quentin-i építőpáholyok több, mint kétszáz évvel korábbiak a németországi céhszabályzatoknál. Villard ezeket is elhozta Magyarországra. Arra a Magyarországra, ahol pl. Esztergom királyi városában, köztudottan III. Béla telepítése óta egészen a XIII. század végéig, a francia telepesek külön negyedben, az ún. „latin-negyed"-ben laktak. Hogyan került Villard erre a távoli Magyarországra? Oda, ahol saját szavai szerint „kétszer is járt"? A válasz mindenképpen elválaszthatatlan a XII. századi fénykortól; tehát III. Béla uralkodásának 24 esztendejétől. Villard azt a családi és kortársi kapcsolatot folytatja, amellyel Magyarország — Franciaország után először Európában — utat ad, lehetőséget biztosít a ciszter építészet széleskörű térhódításának. Európában a XII. században a monostorral megszilárdult a cisztercita rend és a cisztercita építészet is. De ami ennél még sokkal lényegesebb, az a francia szerzetesekkel, tehát a francia kortársi szellemiség közvetlen képviselőivel való magyarországi kapcsolat.