Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KRÓNIKA - Szabadváry Ferenc: Szőkefalvi-Nagy Zoltán (1916–1980)

KRÓNIKA SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN (1916—1980) 1980. november 9-én Egerben elhunyt Szőkefalvi-Nagy Zoltán főiskolai tanár. Váratlanul, gyermekénél és unokáinál töltött vasárnapról hazatértében, és mégsem egészen váratlanul, mert figyelmeztető jelek már egy évvel ezelőtt az aktív pályától való visszavonulásra késztették. Családja, barátai, tisztelői remélték, hogy teljesen rendbejön. Ügy tűnt, reményeik teljesedtek: ez év szeptemberében már aktívan részt vett egy nemzetközi technikatörténeti konferencián Budapesten, októberében nagyon érdekes előadást tartott Budapesten a Magyar Kémikusok Egyesülete nyugdíjas kémikusok körében. Bevezetőjében derűsen közölte, hogy már nem mint vendég, hanem mint aktív nyugdíjas tag lép fel e körben, s aktívan akar annak tudományos-kulturális tevékenységében közreműködni. Aktív akart lenni továbbra is a tudományban. Ezentúl, hogy nem kell tanítania, jobban ráér majd alkotni, kutatni, hiszen annyi tennivaló van még a magyar tudomány történetének kutatása területén — mondta még néhány héttel halála előtt e sorok írójának. Nem mintha a tanítás nem hiányzott volna neki. Kevés olyan szenvedélyes tanárt ismertem mint őt. Tudjuk mennyire fárasztó 35 éven keresztül tanítani és mennyire nem méltányolt foglalatosság, és ő mégis fáradhatatlan volt pedagógiai munkásságában és az mindvégig örömet okozott neki. Számos jegyzete, a pedagógiai és ismeretterjesztő egyesületekben és szervezetekben kifejtett tartós és aktív tevékenysége s mindennél jobban, a temetésén résztvevő sok-sok fiatal pedagógus és pedagógus jelölt könnyei igazolják ezt. Itt e hasábokon azonban elsősorban a tudománytörténészt kell méltatnunk. Amikor Szőkefalvi-Nagy Zoltán első kémiatörténeti cikkét írta, kémiatörténet jóformán nem volt Magyarországon, szinte semmit sem tudtunk e tudomány hazai múltjáról, néhány nekrológ volt található nagy vegyészekről ritka folyóiratokban, néhány intézmény történetének feldolgozása, s az az elterjedt nézet a kémikusok körében, hogy nálunk a kémia Than Károllyal kezdődött. A kémia történetét hivatalból sehol sem művelték, s ha valaki mégis csinálta mint pl. ő, azt többnyire feleslegesnek ítélték, még jó, ha eltűrték. A tudománytörténet nem szerepelt Magyarországon a tudományos kutatás diszciplínái között. Bár ma is messze van a tudománytörténet a teljes emancipációtól, helyzete valamivel jobb lett. A Magyar Tudományos Akadémiának már van komplex tudomány- és technikatörténeti bizottsága, melynek Szőkefalvi-Nagy Zoltán alelnöke, a MTESZnek szintén van technikatörténeti bizottsága, melynek ő tagja, van Orvostörténel-