Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Kovács László: Kiszely Gyula: A magyarországi öntészet története képekben

Anglia (Keswick, Cumberland), Franciaország (Lotharingia), a Német Birodalom, beleértve Csehországot (Kuttenberg), és Magyarország (Besztercebánya — Bánská Bistrica), valamint Norvégia és Svédország. Másrészt az is kiviláglik, hogy a rézérc feldolgozása gyakran a termelés helyétől eléggé távol történt és másodlagos réz-, ill. bronzipari központokat alakított ki (pl. Tirol). A lelőhelyeket, földolgozási központokat, szállítási útvonalakat jól áttekintő térképek, a termelés fejlődését több táblázat is szemlélteti. Igen fontos szempont volt — amelyet a szerzők többsége mindvégig szem előtt tartott — a réztermelés, réz- és bronzipar társadalmi hatásának értékelése. Nagy kár, hogy az érdekes, bánya és ipartörténeti szempontból egyaránt tanulságos kötet igen nagy késéssel látott napvilágot, így természetesen maguknak a tanulmányok szerzőinek újabb eredményei sem kerültek ismertetésre. Számukra így is tanulságos, történettudományi feldolgozásokhoz is jól alkalmazható munka látott napvilágot. Vajda Pál KISZELY GYULA: A MAGYARORSZÁGI ÖNTÉSZET TÖRTÉNETE KÉPEKBEN. Kiadta az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Budapesten, 1978-ban. 108 szövegoldal, 293 + 16 kép. A 45. nemzetközi öntőkongresszus alkalmából megjelent magyar—angol nyelvű könyv a hazai öntészet történetét, öntőiparunk fejlődését mutatja be írásban és képekben. Ilyen összefoglaló mű a magyar öntészetről még nem jelent meg, s ezért mind a több évtizede lelkesen kutató szerzőt, mind a könyv kiadását támogató intézményeket, elsősorban az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületet, elismerés illeti. A könyv hat fejezetre oszlik. Az első fejezet a magyarországi fémöntészet történetét foglalja össze a bronzkortól napjainkig. Az őskori öntészetet a Magyarországon talált régészeti leleteken (balta, lándzsa stb. öntvényei és formái) mérhetjük le. A középkor és a reneszánsz bronzöntvényeit harangok, keresztelőmedencék, domborművek, szobrok reprezentálják. Az öntödékről és az öntő szakemberekről csak kevés írásos anyag maradt fenn ebből a korból. A mai értelemben vett öntőipar a múlt században alakult ki. A fejezet végén legjelentősebb nehézfémöntödéink története olvasható. A második fejezet a magyarországi vasöntészetet az első világháborúig tárgyalja. A vasöntés hazánkban a XVI. században kezdett elterjedni. Ebből az időből ágyúgolyókat, domborműves táblákat láthatunk. A vasöntő ipar Felső-Magyarországon a XVIII. században indult virágzásnak, amit korabeli metszetek, műszaki rajzok szemléltetnek. A múlt század vasöntészetének érdekes emlékei az öntöttvas hidak, továbbá a háztartási eszközök, kályhák és a művészi öntvények, amelyekből az öntödei Múzeumnak gazdag gyűjteménye van. A fejezet végül vázolja a jórészt ma is működő vasöntödék kialakulásának, fejlődésének történetét. A következő fejezet az acélöntészet történetét tekinti át az első világháborúig. Ez a rész viszonylag rövid, ami érthető is, hiszen az acélöntvények gyártása világszerte csak a múlt század derekán indult meg. Ezt a fejezetet is számos — öntvényeket és öntödéket ábrázoló — kép kíséri. A negyedik fejezet az öntészet két világháború közti szakaszát tárgyalja. A trianoni békeszerződés után megváltozott helyzetben, a gazdasági válság éveiben