Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - ifj. Bartha Lajos: Tonk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban

Alighanem hibás a hazai tájékoztatás is: nem közöltünk elég sok idegen nyelvű ismertetést a hazai kutatók érdemeiről. Igaz, erre igen nehéz lehetőséget találni, de talán hivatalos szervek és intézmények komolyabb támogatása mellett erre is mód nyílna. Addig pedig be kell érnünk a magyar eredményektől megfosztott csillagászat történetével. ifj. Bartha Lajos TONK SÁNDOR: ERDÉLYIEK EGYETEMJÁRÁSA A KÖZÉPKORBAN. Bukarest, 1979. Lassanként szinte megszokottá válik, hogy az erdélyi magyar szerzők évről évre jelentkeznek néhány kultúrhistoriai csemegével vagy meglepetéssel. E meglepetések közé számíthatjuk Tonk Sándor könyvét, amely kissé száraz címe és lexikális jellege ellenére — pontosabban ilyen jellege mellett — szinte izgalmas olvasmány az elmút évszázadok kultúrája iránt érdeklődők számára. A szerző rendkívül aprólékos munkával, a régi okiratok, feljegyzések de legfőként az egyetemi matrikulák feldolgozásával kutatta fel a különböző egyetemeken megforduló erdélyi diákokat. Feldolgozása az 1177-től 1520-ig terjedő időszakot öleli fel. A közel három és fél évszázados időszakból 2496 diák nevét sikerült kinyomoznia — ami igen jelentős számnak mondható —, ahol erre adat volt, megállapította a származás helyét, valamint az egyetemen nyert fokozatot is. E diákok 18 helyileg ismert és négy ismeretlen egyetemen tanultak. A könyv jelentős részét kitevő „Mellékletek" (197—389. old.) a diákok névsorát, származási helyét és az egyetemeket foglalja listába. Ez az igen részletes felsorolás bizonyára számos kutatónak szolgál majd további feldolgozás forrásául. Mivel minden névnél alapos irodalmi tájékoztató is található, életrajzi kutatásokhoz is alapvető adatot jelent. Maga a szerző is megkísérelte — nem is eredménytelenül — az összegyűjtő adatok elsődleges értékelését. A könyv bevezető fejezetei, az egyetemek általános történetéről, önmagukban is érdekesek, sőt azok számára, akik a hasonló tárgyú külföldi munkákhoz nehezen juthatnak hozzá, hézagpótlók is. Külön fejezet foglalkozik a kelet-európai — és így a rövid életű magyar — egyetemekkel. Talán ez a rész lehetett volna némileg bővebb, mivel éppen a hazai egyetemek és főiskolák története az érdeklődők előtt meglehetősen hézagosan (itt-ott tévesen) ismert. A szerző láthatóan a legújabb kutatások felhasználásával dolgozott, így kissé bővebb fejezetre is futotta volna adataiból. Jelentős részt foglal el az adatok statisztikus feldolgozása és értelmezése. Különösen figyelemre méltóak azok a részek, ahol a szerző igyekszik a társadalmi háttér megvilágítására. Így pl. nagyon érdekes táblázat foglalja össze az erdélyi városok nagyságát, jellegét és az onnan kikerülő diákok számát (68—71. old.), és a városi hallgatók szüleinek iparágak — mesterségek — szerinti megoszlását (80). A könyv sokszínű és sokrétű tárgyalásából talán még az egy etem járásnak a hazai közművelődésre gyakorolt hatásával foglalkozó fejezetet érdemes külön kiemelnünk. (158—161. old.) De érdekesek — ha rövidek is — a diákok életét ismertető részek is. Egészében Tonk Sándor könyve az érdeklődőnek lebilincselő és tanulságos olvasmány, a kutatónak fontos adatforrást jelent. Nagyon kívánatos lenne, hogy hasonló feldolgozás, egész Magyarország területéről, mielőbb napvilágot lásson. ifi. Bartha Lajos