Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KÖNYVISMERTETÉS - Szitár László: A Közlekedési Múzeum negyedik évkönyve

Az évkönyvben igen tekintélyes teret kapott a városi közlekedés. Négy tanulmány, illetve cikk is foglalkozik vele. Petrik Ottó tanulmánya a „Budai Hegyipálya", népszerűbb nevén a sikló történetét dolgozta fel. A sikló már a lóvasút korában gőzerővel működött, megelőzte a villamost, de még — az ugyancsak gőzerővel üzembe helyezett — svábhegyi fogaskerekű vasutat is. Medveczki Ágnes a fővárosi villamosvasút megszületése történetét átfogó tanulmányában vázolja az európai és amerikai nagyvárosi közlekedés korabeli helyzetét, amely előkelő helyet biztosít Budapestnek. Fővárosunk ugyanis a villamosvasúttal megelőzte Párizst, Londont és Berlint. Részletesen ismerteti a tanulmány az első európai villamosvasúti kísérleteket. Külön cikkben foglalkozik Medveczki Ágnes a budapesti kisszakasz rendszerrel. Harmadik cikkében egy másik budapesti technikai érdekességről számol be a szerző, ismertetve első villamosvonalaink alsóvezetékes áramszedési rendszerét, az ún. „budapesti rendszert". Bemutatja a műszaki leírások mellett a múzeumban található tárgyi emlékeket is. Rév Pál a Magyar—Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. szerepével foglalkozik. A MASZOVLET 1946 és 1954 között teremtette meg polgári légiközlekedésünket a II. világháború után. A vasút újjáépítését „Vasúti Szakkönyvtár" sorozat segítette. Ezt ismerteti Tisza István. A harmadik részben több rövidebb közlemény egy-egy közlekedéstörténeti, illetve múzeológiai szempontból jelentős gyűjteményi anyaggal foglalkozik. Barkóczi Jolán egy 1805-ben keletkezett Duna—Tisza csatorna-javaslatról, Bálint Sándor a Schimanek-féle üzemanyagporlasztóról, majd a következő cikkében a múzeum gazdag motorkerékpár-gyűjteményének egyik érdekes darabjáról, a magyar gyártmányú „Népmotor"-ról ír. Tisza István a közlekedési vállalatok, egyesületek és szervezetek alapszabály-gyűjteményének katalógusát állította össze. A cikkek sorát hat oldalra terjedő bibliográfia zárja, amely a múzeum aránylag kis létszámú tudományos gárdájának a tárgyalt három év (1976—78) alatt közreadott publikációjának címanyagát tartalmazza. A címkiírás nem kevesebb, mint 113 önálló kötetet, tanulmányt, tudományos és ismeretterjesztő írásművet sorol fel, kitűnően illusztrálva az intézmény munkatársainak termékeny szellemi tevékenységét. Az évkönyvet a múzeum nyugalomba vonult főigazgatója, Czére Béla szerkesztette, aki bevezető cikkében összefoglalja a Közlekedési Múzeum 1976—1978ig terjedő három éves tevékenységét. A szűknek bizonyult központi épület tevékenysége mellett kitér a múzeum filiáléira is. A parádi Kocsimúzeum, a Balatoni Hajózási kiállítás, Nagycenk a Széchenyi kastélybeli állandó közlekedési kiállításával, élő Múzeumvasútjával, az úri hintó bemutatóval, valamint a kisvasúti szabadtéri kiállítással ma már nemzetközi sikereket könyvelhet el, hasonlóképpen — és nem utolsó sorban — a Deák téri Földalatti Vasúti Múzeum. Szitár László