Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - C. Harrach Erzsébet: A Víziváros közlekedése, ipara a BFL terveinek tükrében

épület egy nagy műhelytérből állt és egy szerszámkamrából. A Szépítő és Építő Bizottmány itt is előírta, hogy a tetőzet cseréppel vagy más tűzmentes anyaggal fedessék le. Még ma is áll az a Jégverem utca 7. szám alatti asztalosműhely, amelyre ifj. Szabó József kért építési engedélyt az 1866. évben. Az emelkedő terep, továbbá a szomszéd telken már álló épület miatt gondos földmunkára szólították fel a kérelmezőt, s biztonsági okokból előírták számára, hogy „a kiásandó földtömeg által támadó hasadék szélére személybiztonsági szempontból egy legalább három lábnyi magas kerítést szilárd anyagból készíttessen, egyszersmind pedig a tervben a-val jelölt oszlopokat vagy öntöttvasból vagy szilárd faragott kőből" építtesse.

51 Ugyancsak műhelykialakításra kért engedélyt Andreas Koch 1863. évben az Iskola utca 43. számú telekre, amely szintén ma is áll.

52 Eichardt János kovácsmester az 1867. évben kért építési engedélyt a mai Hattyú utca 12. számú telekre, hogy kovácsműhellyel bővíthesse az ott álló épületet, a szomszéd a mesterséggel járó zaj miatt ellenezte ezt az építést, a kérelmező mégis megkapta az engedélyt.

53 Anton Rotter az 1869. évben kérte, hogy házát műhellyel, szoba-konyhával bővíthesse.

54 Ez az átépítés bizony elég erőszakolt volt, mert a műhely az eredetileg előtérrel bővített kapualjból lett kialakítva. Az Iskola utca 8. szám alatt ma is áll Hess András számára az 1813. évben átépített ház.

55 Az épület a XVIII. században földszintesre épült, erre építettek a tervek szerint egy emeletet, a földszintet pedig lakatosműhellyé alakították át. A földszinti udvari homlokzatot árkádosán alakították ki, az emeleten oldalfolyosós alaprajzú lett a ház. Az épület — több átalakítás után — mai homlokzatát az 1899. évben kapta, egy része az 1945. évben elpusztult.

56 Az ősi mesterségek közül feltűnő a tímárok jelenléte a területen. Ismeretes, hogy a bőrök kikészítése során szükséges volt a bőrszárítási lehetőség. Kialakult a szárítópadlás gyakorlata. A megemelt tetővel rendelkező padlásterek utolsó példái századunkban kerültek bontásra. Így a Batthyány téren a XVIII. századból származó 4. számú épületet az 1833. évben Fischer Jakab tímármester vásárolta meg, s feltehetően ekkor építették rá az egész homlokzat felett végighúzódó bőrszárító padlását. Ezt az épületet az 1902. évben a vásárcsarnok építésekor bontották le.

57 Ugyancsak bőrszárító padlása volt a Fő utca 56. számú lakóháznak. Az épület zártsorú, L alakú beépítésű, egyemeletes épület volt, klasszicista homlokzattal. 1824-ben alakították át bontás előtti állapotára. Udvarából nyílt a félköríves alaprajzú lépcsőház, ez vezetett a padlástérbe, ahol az udvari szárny felett eredeti ácsszerkezetű, zsalu-falas bőrszárító padlás húzódott végig. Négytengelyes utcai homlokzatának érdekessége volt, hogy az emeleti szélső ablakok domború ablakszárnyakkal készültek.

58 A Fő utca 60. három utcára néző telek volt. A Fő utca és a Gyorskocsi utcákban volt a rövidebb homlokzatuk, a Csalogány utcában a hosszoldal. Az 1813. évben Joseph Thoman tímármester építési engedélyt kért, a rajzok szerint és a jegyzőkönyv szerint egy „bőrgyár" létesítésére. 1813-ban a Fő utca és a Gyorskocsi utcai oldalon egy-egy emeletes rész állt és a két épülettömeget egy földszintes szárnyépület kötötte össze. A Fő utcai homlokzat 5 tengelyes, míg a Gyorskocsi utcai 6 tengelyes. Mindkét oldalon széles kocsibehajtó volt. A mai Csalogány, akkor Pacsirta utcai oldalon homlokzata 15 tengelyes, de nem egyenletes osztással. E homlokzat mögött nagy terek voltak,