Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KRÓNIKA - Incze Miklós–Szekeres József: Információ ’80 kiállítás

lehet azt sem elhallgatni, hogy 275 esztendeje meg a Mercurius Veridicus jelent meg, a legrégebbi magyarországi újság, amely II. Rákóczi Ferenc szabadságharcáról nemcsak a hazai, hanem a külföldi közvéleményt is tájékoztatni kívánta. Régről erednek korunk technikai vívmányai az információk közlésében: ez a kiállítási anyag szemléletesen és érdekesen mutatja be a telefon, a távíró kialakulását, nem hagyva ki ezek társadalmi hatását. Milyen jellemző például, hogy 1866. július 28-án az Atlanti-óceán színe alatt húzódó kábelen át a Reuter elsőnek a londoni tőzsde árfolyamait táviratozta meg Amerikába, hogy áll az arany és hogyan a gyapjú, — akkor már nem az aranygyapjas rend lovagjai a világ sorsának meghatározói, hanem az arany és a gyapjú tözsdelovagjai... A távíró és a telefon történetében milyen megható a feltalálók sorsa. S menynyi mulasztást kell nekünk magyaroknak is pótolnunk, mert ha Puskás Tivadarról tudunk és rá híven emlékezünk, már egy Chudy Józsefre aligha. Pedig ez a zeneszerző, karmester és feltaláló érdekes, a maga korában jelentősnek ígérkezett optikai és akusztikai távírót konstruált, ő, aki Erdődy gróf pozsonyi színházának, majd Kelemen pesti magyar színházának volt a karmestere, 1786-ban még operát is írt a maga távíró-találmányáról: „Der Telegraph oder die Fernschreibmaschine" címmel Budán 1787-ben adta ki távírójának leírását. Megérdemelné, hogy az utókor többet foglalkozzék regényes alakjával, technikai kezdeményével. S akkor csak szinte magamnak jegyzem fel, a majdan megírandó témák sorába, hogy jövőre lesz százéves a budapesti telefon. Az már nem érdemel méltatást, hogy 1933-tól vannak ikertelefonok ... Folytatva e kiállítás gazdag anyagának efféle kissé önkényes válogatását, meghatott szeretettel figyelhetjük a magyar rádiózás hőskorának emlékeit, akárcsak a televízióéit, mi akik a telekommunikáció korszakának ez áldásait élvezhetjük vagy kárhoztathatjuk. A múlt vasárnap a Televízió népszerű A hét című műsorában Sugár András barátom és kollegám a moszkvai, csillagvárosi és bajkonuri közvetítések összehangolásának kulisszatitkait mesélte el a nézőknek és joggal jegyezhette meg, hogy a távközlésben épp a legrövidebb távon adódhattak apróbb hibák, viszont mekkora a fejlődés a telekommunikációban, amely már a kozmosszal is össze tudja kötni képben, hangban az embereket. Az elektronikus információközlés amúgyis valósággal elözönli világunkat. „A rossz hír szárnyon jár, a jó hír alig kullog" — ezt a magyar közmondást úgy érthetjük, hogy napjainkban a földkerekség legtávolabbi pontjairól is pillanatok alatt megérkeznek a puccsokról és földrengésekről, tömegmészárlásokról és tornádók pusztításáról a jelentések szövegben, képben —, de oly kevés tér, idő, alkalom "adódik az építő jellegű, hasznos, tisztességes szándék és eredményeinek ismertetésére. S hogy visszatérjek kezdeti gondolataimhoz, amelyeket Vörösmarty „Gondolatok a könyvtárban" című költeményéből kölcsönöztem, dolgunknak azt határozhatjuk meg, amit Vörösmarty a versében: „Mi dolgunk a világban? Küzdeni erőnk szerint a legnemesbekért!" E küzdelmünkhöz kaptunk, kapunk segítséget e szép és tanulságos kiállítás megszervezőitől, úgy érzem, minden jelenlevő és minden majdani látogató nevében fejezhetem ki köszönetünket dr. Szabadváry Ferenc főigazgatónak s a kiállítás főrendezőjének Oszetzky Gábornak és a többi munkatársnak: Albeker Máriának, dr. Fehér Györgynek, Karlovics Károlynak, Petrovics Bélának, dr. Vajda Pálnak, Vámos Évának és másoknak. Kívánom, hogy félév alatt, míg e kiállítás nyitva tart, sok látogató gazdagodjék a látottakon. A kiállítást megnyitom!