Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

KRÓNIKA - Incze Miklós–Szekeres József: A moszkvai nemzetközi üzemtörténeti konferencia és a magyar üzemtörténetírás

A területi üzemtörténetírás és a vele kapcsolatos mozgalom a legkiemelkedőbb eredményeket Veszprém megyében érte el. Veszprémben az üzemtörténeti Klub — a megyei párt- és szakszervezeti bizottság hathatós támogatása mellett működve — igen nagy befolyásra tett szert a megye ipari életében és üzemeiben. A klubtagok száma meghaladja a 60 főt, az aktívák száma csaknem 20 fő. A klub rendszeresen kiír üzemtörténeti pályázatokat és gondoskodik a díjnyertes művek tanulmánykötetekben történő megjelentetéséről. A megyei szakszervezeti híradó rendszeresen lehoz üzemtörténeti mellékletet. Évente megrendezik a megyei üzemtörténészek tanácskozásait. Továbbképző tanfolyamaikon rendszeresen 30—40 fő vesz részt. A szakosztály az eddigiekben is lehetőségeihez képest igyekezett a Veszprém megyei mozgalmat támogatni. Éppen a Veszprém megyei mozgalom eredményeire alapozva, azokat elismerve és az országos mozgalom elé példaképpen tárva, kerülhetett sor 1978-ban az I. Országos Üzemtörténeti Tanácskozás veszprémi megrendezésére. Nagy gondot fordított a szakosztály a más társadalmi egyesületek és országos szervezetek keretében működő üzemtörténészekkel az együttműködés feltételeinek kialakítására, egymás kölcsönös támogatására. E tekintetben különösen a TIT Budapesti Hely- és Üzemtörténeti Csoportjával alakultak ki intenzív kapcsolatok. Az üzemtörténetírás tudományos és mozgalmi ügyeiben leginkább a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkársága nyújtott rendszeres támogatást. A Hazafias Népfront Honismereti Albizottsága munkájában szakosztályunk is résztvesz. Több üzemtörténeti rendezvény és kiadvány a Hazafias Népfront hathatós segítségével realizálódhatott. A Kulturális Minisztérium Kiadói Főigazgatóságával is rendszeres — szervezeti jellegű — együttműködés fejlődött ki az elmúlt évek folyamán a nem megfelelő színvonalú üzemtörténeti kéziratok megjelentetésének meggátlása céljából. A Kiadói Főigazgatóságtól, illetve az egyes kiadó vállalatoktól évente átlagban 3—5 kézirat érkezik be a szakosztályhoz a megjelentetés szempontjainak alapján történő ellenőrző lektoráltatásra. 1979-ben tehát a hazai üzem történetírás a korábbi időszakhoz képest tovább fejlődött és magasabb szintre emelkedve, tudományos szakágazati és mozgalmi vonatkozásban egyaránt megszilárdulva, megalapozta helyét hazánk tudományos, közművelődési és honismereti jellegű mozgalmi közéletében. A magyar üzemtörténetírás, amely anyagi bázisát a nagyvállalatok aktív támogatására alapozta, mozgalmi bázisát az üzemi dolgozók és helytörténészek köréből alakította ki, tudományos alapjait pedig a megújhodott magyar szocialista történettudomány eredményeire tekintettel formálta meg, ma már oly tényezője a magyar tudományos és művelődésügyi közéletnek, amellyel a párt- és társadalmi szervek egyaránt számolnak, feladatokat és funkciókat állítanak számára és segítik további kibontakozását. A magyar üzemtörténetírás vázolt eredményei minden bizonnyal azért voltak elérhetők, mert kibontakoztatása során sikerrel valósult meg a szaktudósok és vállalati vezetők, párt- és szakszervezetek és üzemi dolgozók, a közművelődési funkcionáriusok és a honismereti mozgalom résztvevőinek aktív, céltudatos együttműködése. Az összefogás, a koordinálás várhatóan a további években is a magyar üzemtörténetírás fejlesztésének megalapozott módszere és fellendítő ereje marad. A jól bevált alapelvek, módszerek, a társadalmi igények és elvárások alapján állította össze 1980. évi munkatervét az Üzemtörténeti Szakosztály. A pártoló tagüzemek számának növelése, az ipari-gazdasági területtel fennálló kapcsolatok ápolása és szorosabbra fűzése, néhány vállalat történetének elkészítése, a folya-