Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Királyföldi Erika: Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület és az Uránia című (1900–1925) ismeretterjesztő folyóirat működésének és történetének ismertetése

házaspár laboratóriumát, melyet képekkel is illusztráltak, s ugyanígy Becquérelét is. A cikk hírt ad arról, hogy az 1904. évi Nobel-díjat a Curie házaspár és Becquerel között osztották meg. Az 1911-es évfolyamban arról olvashatunk, hogy megalapították a bécsi Radium Intézetet, mely nem a tanítást, hanem a kutatást szolgálta, s az intézet nyitva állt bármilyen nemzetiségű kutató előtt, akinek programja az intézet munkájával összeegyeztethető volt. Ezeket a felfedezéseket a szenzáció lázában nem mindig megfelelően használták fel. Az 1908-as évfolyamban „Szerecsenmosás" címmel olvashatunk arról, hogy Amerikában jó pénzért a gazdagabb négerek röntgensugárral fehérítették ki bőrüket. „Valóságos testi keresztelésben is részesülni fognak a kis négerek ezután, és várható, hogy testileg és lelkileg egyenértékű tagjai lesznek az amerikai társadalomnak. Különösen, ha még azt a bizonyos szerecsenszagot is eltünteti a Röntgen-kezelés." (1908. 248. p.) Meglepő, hogy a századfordulón milyen tökéletes fényképfelvételeket készítettek igen nagy távolságokról, például a felhőkről, s hogy már akkor pontos meteorológiai térképet rajzoltak a földről, és a föld mágnesességéről. Sokat foglalkoztak még a föld gravitációs terével, a közegellenállás, áramlástan jelenségeivel, ezek eredményeit a repülésben hasznosíthatták. Tanulmányokat írtak a föld belső szerkezetéről, a földrengési hullámokról; az 1921-es évfolyamban például a föld korát meghatározó legújabb módszerekről, s ezeknek eredményéről számoltak be. Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület és ennek közlönye, az Uránia című folyóirat a közművelődés, a tudományos és művészeti ismeretterjesztés területén úttörő munkát végzett. Az Uránia című folyóirat a műveltebb rétegek felé terjesztette a tudományos és művészeti ismereteket. Az egyesületet azonban nem csak a művelt középosztály tájékoztatása foglalkoztatta, hanem a szegényebb néprétegeké, a munkásoké is. A munkások tájékoztatásának, művelődésének időszerűségét és szükségességét látva megszervezték és országszerte kiépítették a munkásgimnáziumok hálózatát. A folyóirat kezdeményezése, és elért eredményei felbecsülhetetlenek, hiszen a tudományok, művészetek széles körben való terjesztését, népszerűsítését honosította meg. Megszűnését csakis az első világháború és az 1919-es Tanácsköztársaság után kialakult nehéz gazdasági viszonyok okozták, működésére továbbra is igény és szükség lett volna. IRODALOM Budapest történetének bibliográfiája, Bp. Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1974. Decsényi Béla—Nemes György: A magyar sajtó 250 éve. Bp. Művelt Nép, 1954. Ferenczy József: A magyar hírlapirodalom története 1780-tól 1867-ig. Bp. Lauffer, 1887. Gulyás Pál: Magyar írói álnév lexigon. Bp. Akadémiai K. 1956. József Farkas: A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája. (1705— 1945J Bp. MUOSZ. 1972. Karinthy Frigyes: Így írtok ti. Bp. Szépirod. K. 1973. Kókay György: A magyar hírlap és folyóiratirodalom kezdetei. Bp. Akadémiai K. 1970. Köte Sándor: Közoktatás és pedagógia az abszolutizmus és a dualizmus korában. Bp. Tankönyvkiadó, 1975. Kunfalvi Rezső: A munkásgimnázium működése. Kőbányai Hírek, 1912. Magyar életrajzi lexikon. Bp. Akadémiai K. 1967. Magyar irodalmi lexikon. Főszerk.: Benedek Marcell. Bp. Akadémiai K. 1963.