Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Királyföldi Erika: Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület és az Uránia című (1900–1925) ismeretterjesztő folyóirat működésének és történetének ismertetése

A folyóirat szerkesztői voltak: Molnár Viktor, a magyarországi tudományos ismeretterjesztés úttörője, az Uránia Magyar Tudományos Egyesület elnöke; az Eötvös Loránd mellett tanult és működött Klupathy Jenő fizikus; legifjabb Szász Károly, aki a hivatalos irodalom hangadó kritikusaként szerepelt; Mikola Sándor fizikus és pedagógus; és Moln Gusztáv botanikus, flórakutató, mikológus. A folyóirat cikkírói között megtaláljuk Lukács Györgyöt, a Fejérváry-kormány vallás- és közoktatásügyi miniszterét, Selényi Pált, a későbbi Kossuthdíjas fizikust, s rendszeresen jelentetett meg a folyóiratban irodalmi tanulmányokat Móricz Zsigmond. A folyóirat átfogó, általános jellemzése A műszaki tudományok felfedezések és természettudományok iránt a lap érzékeny és nyitott volt. Azonnal reagált minden újdonságra, naprakészen tudósította ezekről olvasóit. Figyelemmel kísérték a fejlett ipari országok tudományos és technikai előrelépéseit. Gyakran közölték külföldi újságcikkek fordítását, vagy új külföldi szakkönyvek megállapításait. Figyelmük főleg a fejlettségben Európát túlszárnyaló Amerikára irányult, sok Amerikáról szóló tudósítást találunk a folyóiratban. Bár hazánkban még alig volt a századfordulón tömegközlekedés, a folyóirat szerkesztői rendszeres és naprakész tájékoztatást adtak az újabb és újabb tömegközlekedési eszközökről. A tömegközlekedés teljesen új, az iparosodással létrejött jelenség volt világszerte. A műszaki tudományok és felfedezések körében a legnagyobb szenzációt a repülés keltette. 1903-ban találunk először repüléssel foglalkozó cikket. Érdekes, hogy ezt Sajó Károly rovartani kutató, természettudós írta, aki egyébként növénytermesztési és egyéb mezőgazdasági tanulmányokat közölt a lapban. A cikk címe: „Ha a repülőgépet feltalálnák". A szerző felsorolja azokat, akik a történelem folyamán kísérleteztek a repüléssel, s legtöbbször szerencsétlenül jártak. Azután elképzeléseit ecsetelte arról, mi lenne, ha a repülőgépet mégiscsak feltalálnák egyszer. Elképzetlései látnokiak voltak, félelmei sajnos valóra váltak: „Azoknak, akiknek életcéljuk embertársaik irtása, de háborúban az ismert nyílt ellenség is, felülről, a levegőből szórnak robbanó bombáikat a városokra, és pár perc alatt romhalmaz volna megannyi város, kulturális középpont és megölve az egész lakosság." „El sem képzelhető, hogy minő hekatombákat követelne emberáldozatban az új találmány." „Tulajdonképpen, tehát jobb volna, ha addig, míg az örök béke le nem száll az emberek körébe, nem is lennénk a lég uraivá. A repülés és a levegőben való biztos hajózás olyan emberanyagnak való, mely nem a nyers erőszak, hanem az erkölcs alapján áll, olyan emberanyagnak, melynek tagjai nem mint ellenségek, hanem mint békés társak állnak egymással szemközt." (1903. 394. p.) 1910-től a Krónikában külön rovat nyílik a repülésnek Repülési Krónika címen. Ebben a repülés mindenkori legújabb eseményeit közölték. A repülés hívei két táborra oszlottak, az egyik a léghajótól várt eredményeket, a másik tábor a repülőgéptől. A repülésről hírt adó első cikkek Formán és Blériot eredményeit ismertették. Később a lap olvasói tanúi lehettek annak, miként szárnyalták túl ezeket a teljesítményeket a további kísérletezők. Meglepődve tapasztalhatták, a repülési technika fantasztikus gyorsasággal történő tökéletesedését az első világháború éveiben. Budapesten is rendeztek repülési versenyt, erről a lap nagy