Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Vass Tibor: Az Ózdi Kohászati Üzemek jogelődjeinek pecsétnyomói

Özdon vasfinomító és hengerlőgyárat épített, melyet részlegesen 1847 őszén helyeztek üzembe. (6) Az 1848—49. évi polgári forradalom leverése után a három vasmű: a Murányi Unió, a Rimái Coalicio és a Gömöri Vasművelő Egyesület folyamatos üzeme 1850 végén megindult. Az „Unió" és a „Coalicio" a termelés terén 1851-ben már kielégítő eredményeket ért el, de az ózdi gyár termelése igen szerénynek volt mondható. Mindhármuk egymásra utaltsága nyomán világossá vált, hogy az üzemek fejlődését csak az egyesületek fúziója jelentheti. Az ózdi gyár további fejlődése szempontjából jelentős lépés volt a Murányi Unió, a Rimái Coalicio és a Gömöri Vasművelő Egyesület 1852-ben létrehozott fúziója, Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület (a továbbiakban: RVE) néven. (7) Özdon az egyesülés létrejötte után még négy új kavarókemencét építettek, bevezették a gázzal való kavarást, újabb gőzpörölyt állítottak üzembe. Az acélgyártó kapacitás ilyen bővítése után építették meg a sínhengersort, 1859-ben. (8) További bővítésekre nem kerülhetett sor minden igény ellenére sem, mert az Ózd-környéki szénbányák termelése a bővítést nem tette lehetővé. Mivel Ózdon az acélgyártást növelni nem lehetett, ezért Ózdtól 16 km-re Nádasdon új finomítógyárat hoztak létre. (9) A szállítás problémája Ózdon és Nádasdon komoly feladatot jelentett. Ezért 1871—1873-ban kiépítették a Bánréve—Ózd—Nádasd közötti 1000 mm-es keskenynyomtávú vasutat, ezt megelőzően létrehozták a Bánréve—Nádasdi vasúttársaságot. (10) 1868-ban részvénytársasági alapon létrejött a nógrádi szénvagyonra a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat. (11) A kibocsájtott részvényeket többségében a gömöri vastermelők jegyezték, csak kisebb részét az RVE. A tartózkodásnak az volt az oka, hogy nem látott komoly versenytársat az új vállalatban. Az 1879ben kezdődött gazdasági fellendülés, s különösen a külföldi tőke behatolása nyomán a vasiparban is megindultak az egyesülési folyamatok. Az újabban jelentkező versenytársak visszaszorítására elsősorban Ózdon nagyarányú átalakítások végrehajtását tűzték ki célul. Tőke hiányában azonban céljukat nem tudták elérni. Az osztrák nagybankok igyekezték kihasználni a lehetőségeket. A tőkeerős Wiener Bankverein — amelynek korábban is érdekeltségéhez tartozott a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat — csak úgy volt hajlandó a korszerűsítésekhez szükséges tőkét rendelkezésre bocsájtani, ha a két vasmű egyesül. Mivel az RVE részvényesei szintén érdekelve voltak a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatban, a fúzió 1881-ben végbement, mely sok erőszakos lépést is magában foglaló bankmanipuláció eredménye volt. A létrejött Rimamurány-Sdlgótarjáni Vasmű Részvény Társaság (a továbbiakban: RMST Vasmű Rt.) az osztrák tőke behatolása következtében a vasipar egyik legtőkeerősebb vállalata lett. (12) A különböző befektetések eredményeképpen a századfordulóra a termelés 1881-hez képest hét és félszeresére nőtt, s így hazánk legnagyobb monopolhelyzetben levő vasipari vállalatává vált. A századfordulóra a magyarországi kohászati vállalatok egymás közötti versenyének nem egy társulat esett áldozatul. Ezek közé tartozott: a Hernádvölgyi Magyar Vasipari R.T. és az Unió cs. kir. szab. Vas- és Bádoggyár Társaság. Az előbbit 1895-ben hozták létre. Hozzá tartoztak: a krompachi ércbányák, a vasolvasztók, valamint a Vas- és Acélgyár. Az utóbbit 1869-ben alapították. Ide tartoztak: a zólyomi kőszénbányák, továbbá két lemezgyár (zólyomi és wöllersdorfi). 1900-ban fordulat állott be az RMST Vasmű Rt. életében. Részvénytőkéjét 20 millió koronáról 32 millió koronára emelte, mert felvásárolta a Hernádvölgyi Magyar Vasipari Rt, továbbá az Unió cs. kir. szab. Vas- és Bádoggyár Társaság