Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Timár László: Villard de Honnecourt, a XIII. századi francia építész és Magyarország

a Chartres-i példa hazai jelentkezéseként — lehetetlen fel nem ismerni szinte változata. Villard tehát vagy továbbadta, vagy maga is közreműködött a bélapátfalvai monostori templom ablakrózsájának elkészítésében. Ezen nem változtat az a tény — amint Ipolyi Arnold 1886-os tanulmánya jelzi —, hogy 1289 körül a főnemesi pártütés idején az egész monostort feldúlták és kifosztották. Teljes joggal feltételezhető e monostor francia példa nyomán történt teljes kiépítésében Villard de Honnecourt közreműködése. Minden kétséget kizáró tény, hogy Villard készítette a kassai Szent Erzsébet székesegyház építési tervét, amelyet majd jó másfélszáz évvel később, csak 1406-ban szenteltek fel. A LaSsus-féle kiadás előszava és magyarázatai egyaránt utalnak arra, hogy Villard emellett Esztergom megépítendő új székesegyházának tervein és előkészítésén is dolgozott. Villard „Vázlatkönyvéében hivatkozik arra, hogy „én magam Magyarországon láttam egy templomnak padlózatát ugyanezen a módon elkészítve". Ez az 1183—1184-ben épített és francia ciszterek által alapított pilisszentkereszti cisztercita monostor templomának padlózat-mozaikját adta vissza a teljes hűséggel. Ugyanitt „egy kötésben elvágott oszlop-alaprajz részletét" is közli. Ez feltételezhetően a monostor templomának egyik oszlopa. Ez a jegyzet és vázlat újította fel Magyarországon az 1960-as évek régészeti kutatásait, amelyek során az 1213-as főúri összeesküvésben meggyilkolt Gertrudis királynő síremlékének maradványai is előkerültek. E maradványok szerzőségét Gerevich László éppen Villard de Honnecourt alkotásának tulajdonítja. Villard de Honnecourt többször használja az „en Hongrie" (Magyarországon) kifejezést. Itt viszont szükségesnek tartjuk a figyelmet egy teljesen újszerű tényre felhívni. Az oklevél-kutatók a „Magyarország" meghatározással csak a XII. század második felétől és kizárólag az egyes uralkodók diplomáciai levelezéseiben találkoztak. II. Géza király pl. az 1141-es, Spalato városa „minden elöljárójának kegyes üdvözletet küldő" levelében legelőször használta a „Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma (azaz Bosznia egyik része) királyának címeit". Csak IV. Béla király az, aki például a IV. Ince pápához elküldött, Patakon írott 1250. november 11-i levelében már a szövegben is a „Magyarországról szólok" megfogalmazást használja. Az országról szóló beszámolójában a király ismerteti a pápával, hogy „Magyarországot a tatárok pestise nagyobb részében pusztasággá változtatta... és az ország (eddigi magyar) királya kezdettől fogva Magyarország közepébe helyezte székhelyét." Mint teljesen egyéni, különösképpen pedig külföldi, még csak nem is magánlevélben „Magyarország" meghatározással — eddigi tudomásunk szerint — legelőször éppen Villard de Honnecourt „Vázlatkönyvéében találkozhatunk. Egy olyan első és a maga korában egyedülálló megközelítés ez Magyarországról, amelyet egy itt járó, írásbeliségében is kiművelt francia építész a legtermészetesebb meghatározásként illesztett a rajzaihoz kapcsolt megjegyzések közé. Ahhoz, hogy Villard de Honnecourt magyarországi tevékenységének fontosságát kihangsúlyozzuk, életművének az építészeti, építészet-technológiai és teoretikus megjegyzésein, illetve vázlatain túlmenően, elengedhetetlen egy olyan arculatáról is beszélni, amellyel a XIII. századi művész, koránál jóval messzebbre mutat előre. Ez pedig a szerkezeti és díszítőelemek belső és összehasonlító ará-