Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Timár László: Villard de Honnecourt, a XIII. századi francia építész és Magyarország

A másik válasz és magyarázat Villard Magyarországra kerülésére éppen az 1242. utáni új történelmi és építkezési korkép. IV. Béla határozott céllal valósítja meg országépítő korában zseniálisan merész építési programját. De nemcsak a katonai építkezés az, amely bennünket elsősorban érdekel. A lényeges az egész építészeti, telepítési gyakorlat. Ebben viszont nagyon jelentős szerepet kapnak éppen azok a Párizsban iskolázott főpapok, akik eszmei és gyakorlati segítői lesznek IV. Béla ország-újjáépítési hatalmas terveinek. Négy ilyen főpapról tudunk: Róbert esztergomi érsekről, Bertalan veszprémi püspökről, Bertalan pécsi és a francia származású Raynald erdélyi, ill. csanádi püspökről, ők azok, akik közvetlen eszmei és gyakorlati inspirálói lesznek IV. Béla újjáépítési törekvéseinek. Tulajdonképpen a négy főpap által képviselt párizsi szellem, a párizsi egyetemnek, „a középkor legnagyobb és legszínvonalasabb egyetemének" magyarországi hatásával is összefügg Villard magyarországi gyakorlati tevékenysége. Villard annak a picardiai tartományban kiformálódó „új stílusnak" egyik legsokoldalúbb és legkoraibb képviselője, amely éppen Amiens-ből, az ottani székesegyház megtervezésének és megépítésének tapasztalataiból lett „a franciák új stílusa". Ezt az új stílust az építőművész Villard olyan épületek megtervezésével teljesíti ki, mint pl. Cambrai, Laon, vagy Lausanne székesegyháza. Villard vázlatkönyvében is közli ezeknek a templomoknak alaprajzát, épületszerkezetük egyes részleteit, oszloprendjük és egész belső megoldásuk metszetés alaprajzait. Nagyon érdekes emellett, hogy Villard rajzvázlatai között olyan tanulságos példaképek alaprajzai, épületrészletei is szerepelnek, mint a Reims-i székesegyház toronyrészlete, a híres és legelső ciszter apátság, Citeaux csodálatos pontosságú alaprajz-vázlata. Villard rajzvázlatai között szerepel a Chartres-i székesegyház bejárata felett elhelyezett ablakrózsa rajza is. Ha a villardi rajzot kiegészítjük a székesegyház ablakrózsájáról készített legfrissebb felvétellel, láthatóvá válik, hogy a villardi vázlat és a mai restaurált bejárati ablakrózsa azonossága szinte megdöbbentő. Nem tekinthető tehát véletlenszerűnek az a válogatás, ahogy Villard a franciaországi gótika előremutató, legragyogóbb részleteit és ezekkel párhuzamosan a magyar tapasztalatok példáit egymás mellé állítja. Éppen a Chartres-i ablakrózsa kapcsán tartanánk szükségesnek egy, egyelőre csak feltételezésszerű, de bizonyítható megállapítást. 1232-ben jön Magyarországra Jakab bíboros, az egykori ciszter apát, aki II. Andrásnál jóváhagyatja egy új ciszter monostor, a „Bélkő" (Baal-kő) aljára építendő új apátságot. A francia példák, pontosabban a „Trium Fontium" példájának alapján készül el Bélapátfalva, a ciszterek új magyar monostora. Bár az alapítólevél elveszett, de megmaradt egy 1236-os, IX. Gergely pápa által az egri püspökhöz, Kilit-hez írott levél. Ide is francia szerzetesek érkeztek, akik tizenhármán, teljesen francia mintára tervezik meg a monostor egyes részleteit és indítják meg a ciszter-rendi előírások szerint az apátság földművelő, gyümölcs-, növénytermesztő és állattenyésztő tevékenységét. Az 1950-es évek végén helyreállított apátsági templom hagyományosan keresztalaprajzú. Ez az alaprajz — szinte teljes azonossággal — található meg Villard rajzvázlatai között is, mint egy „ciszter egyház alaprajza". Ami újszerűség mindehhez, az a részlegesen helyreállított bélapátfalvai ablakrózsa. Ezt ugyan valószínűleg később készítették, de ennek éppen a villardi ablakrózsa-vázlatban — a Chartres-i példa hazai jelentkezéseként — lehetetlen fel nem ismerni annak szinonim változatát. Joggal feltételezhető, hogy Villard ismerte, pontosabban megismerte magyarországi látogatásai során az említett bélapátfalvai monostort is. Minden valószínűség szerint a restaurált templom ablakrózsája a Villard által megcsodált