Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Ifj. Gazda István: A hazai fizikatörténet-írás fejlődése
Az egyetemes fizika történetéhez kapcsolódtak még az ötvenes és hatvanas évek fordításai, Nádor Györgynek a természettörvényekről írt könyve és számos szaktanulmány. 17 Az egyetemes fizika történetéről azóta nagyszámú könyv és publikáció jelent meg, melyek közül a legjelentősebb Simonyi Károly munkája: „A fizika kultúrtörténete". A szerző mindazt sűrítette könyvében, amit egy évszázad alatt a hazai tudóskör összegyűjtött, de még ennél jóval többet is, hiszen a külföldi irodalom legfontosabbjai is e mű forrásait képezték. Mellette a kisebb jelentőségű kötetekről nem is érdemes megemlékezni, hiszen e történeti munka a hazai könyvkiadásban egyedülálló. 18 Az egyetemes fizika történetének legfontosabb összefoglalóit hasznosan egémint a klasszikus, hiszen nincs kötetünk Arkhimédészről, Eulerról, Huygensegyes tudósok munkásságát bemutató kötetek, (pl. Galilei, Newton, Maxwell, Einstein). E tekintetben a modern fizika sokkal jobban feltárt a hazai irodalomban, mint a klasszikus, hiszen nincs kötetünk Arkhimédészről, Eulerról, Huggensról, Boltzmannról, Clausiusról stb.; s sajnos e névsor hosszabb, mint azoké, akikről már van. Az újabbkori könyvkiadásnak már integráns része a tudománytörténet, így remélhető, hogy e fehér foltok is lassan-lassan eltűnnek majd. A legfontosabb most ezeknek az alapvető forrásoknak a közzététele lenne, hogy valóban dokumentáltan lássuk, hogyan is alakult ki az optika és a mechanika, a termodinamika és az elektrodinamika. Ezek ismeretében egy szinttel talán még magasabbra lehet majd lépni fizikatörténet-írásunk egyetemes részében. Ami a másik nagy részt, a magyar fizikát illeti, ott jóval szegényesebb a kép, hiszen M. Zemplén Jolán úttörő értékű kutatásai óta e területen komoly továbblépés nem történt, ő az 1960-as években a honi fizika 1800-ig terjedő történetéről két, hatalmas kötetet tett közzé, de kutatásai félbemaradtak. 20 Talán csak egyelen mű adott új adatokat, ez „Az MTA másfél évszázada" a, viták hoszszú során át megszületett munka, mely az Akadémia fizikusainak munkásságát is bemutatja. 21 E mű tovább bővíthető lenne, egyrészt bibliográfiai vonatkozásokban, másrészt a nem akadémikus fizikusok irányában. Folytatni kellene a Szinnyei József megkezdte bio-bibliográfiai vállalkozásokat is, valamint a fizikát tanító intézmények történeti feltérképezését. A 19. századi honi fizika történetének megírása már — egyrészt a publikációk nagy száma, másrészt a nagyszámú új intézmény és folyóirat miatt — jóval nehezebb, mint a korábbi századé volt, a munkát viszont könnyíti, hogy e költetek talán könnyebben lelhetők fel, mint elődeik. Itt már oly nagynevű tudósok munkásságának bemutatása a feladat, mint Eötvös Loránd, Jedlik Ányos, Réthy Mór stb. E korban a szakfizika bemutatása mellett, jelentős teret kell szentelni a fizikai ismeretterjesztésnek is, továbbá a fizikai szaknyelv alapvető átalakulása bemutatásának. Az első feladat talán e kor teljes fizikai könyvészeiének feltérképezése lenne, s annak alapján már könnyebb a részletkérdések kidolgozása. Ehhez egy általános vallástörténeti és iskolatörténeti áttekintésre is szükség lesz. E munkát folytatná a századelő hazai fizikája két legfontosabb problémájának a relativitáselmélet és a kvantummechanika hazai fogadtatásának bemutatása, mely egyben bevezetés a fizika modern korszakába. Itt már Zemplén Győző, Ortvay Rudolf, Tangl Károly és mások bemutatása a fő feladat. Nem kis gondot okoz e korban a filozófiai kérdések helyes interpretálása és a fizikával való kapcsolatuk bemutatása. Sajnos a hazai szaklapok ilyen témájú cikkeket nem szívesen közölnek, így a részeredmények bemutatása nem lesz könnyű feladat.
