Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

Búzaelőkészítés napjainkban. Vízhiány. A szennyvíztisztítás gondjai. Csonkán maradnának az előző fejezetek fejtegetései, ha nem szólnánk a manapság elfogadott búzatisztító és koptató folyamatról. Álljon itt egy rövidített, vázlatszerű fejtegetés: A berendezés gépeit jelképek ábrázolják (17. ábra). A búza- és a melléktermékek útját vékonyabb vonalak mutatják. Korábbiakban, az ábrázolthoz hasonló berendezésekben, a búza föggőleges szállítását serleges felvonók végezték. Ábránkon részben serleges emelők, részben a kisebb helyigényű légáramos (pneumatikus) szállítók emelik a szemesterményt. A főbb műveletek — balról jobbra haladva ~~ a következők: Búzatárolás (1) — önműködő mérés (2) — tisztítás nagyság és fajsúly szerint (3) — mágneses vaskiválasztás (4) — triőrözés és utántriőrözés (5) — felületsúrlódás (6) — mosás (7) — szükség szerint nedvesítés (8) — első pihentetés (9) — hámozás (10) — beállító nedvesség (11) — második pihentetés (12) — felületkefélés (13) — héjszívósítás porlasztásos nedvesítéssel (14) — önműködő mérés (15) — irány a malom őrlőgépei (16). Tehát, az előző folyamatnál (a 12. ábrán) megismert közbenső hőáramos szárításnak itt a 17. ábrán a nyomát sem leljük. Holott a búza nemcsak a mosógépben „lát" vizet, hanem még három különböző célú nedvesítésben is. Olyannyira nedvesítenek, hogy a 13

—

14% „raktári" nedvességű búza, a 17. ábrán vázolt műveletek után, 16—16,5% nedvességűvé lesz. Végül is a napjainkban általánosan elfogadott és követett elv szerint, a búzaelőkészítés akkor jó, ha a magbelső nedvességtartalma a végső nedvességnél néhány tized százalékkal kisebb. Ellenben a búzahéj szívóssága akkor jó, ha 20—22% vizet tartalmaz. Ilyen nedvességi állapotban várható jó őrlési eredmény. * * * Magyarországon jelenleg közel másfélszáz malom dolgozik. Egy 1950-es évek elején hozott iparági rendelkezés előírta, hogy minden új és felújított malmot mosógéppel kell fölszerelni. Ennek hatására napjainkban 110 hazai malomban dolgozik mosógép. A helyzet mégsem megnyugtató. Hovatovább gondot okoz az ivóvíz-minőségű mosóvíz „előteremtése". De még ennél is nagyobb főfájás előidézője a szennyvíz. Közel 70 malomban a mosóvíz elvezetése a környezetvédelmi előírásokba ütközik. Mindez persze távolról sem oly egyszerű, amint azt az előző mondatok sejtetik. És ha még hozzávesszük egy-egy malom mosott búzája bakteorológiai vizsgálatának kedvezőtlen voltát, akkor a megoldandó kérdések tovább szaporodnak. Hozzátehetjük: nemcsak hazánkban van így, hanem sok más országban is. Egyáltalán nem különös az előzőek láttán, ha a szakemberek figyelme a mosógép nélküli, ú.n. szárazkoptató felé fordul. Csakhogy a megoldás nem a „figyelem-terelés"-en múlik. Hiszen a búza barázda, illetve az odatapadt szeny-. nyeződés a jelenleg ismert felülettisztító-gépekkel nem távolítható el maradéktalanul. Az immár százéves búzamosógép tökéletesítése tetemes munkát és nem kis erőfeszítést kívánt a szakemberektől. Ilyen vonatkozásban a jövő sem látszik különbnek.