Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez

Áttekinthetőség. A mosás és kavicskiválasztás szabad szemmel láthatók és ennél fogva könnyen megfigyelhetők, éppúgy a kavics elvezetésének rendes menete és a mosóvederben nyugvó víz tisztasága is áttekinthetők" Eddig az idézet! Az 1913-béli gépismertető szerint a Reform búzamosógép szabadalom. Természetesen ez elhihető. Azonban a gép szabadalmát eddig nem sikerült megtalálni ... Szőke Béla búzamosógép-fejlesztő tevékenysége Szőke Béla az Első Magyar Gazdasági Gépgyárban (EMAG), 1932-ben, igen nehéz gazdasági körülmények közepette kezdett foglalkozni a búzamosógép megszerkesztésével. A Szőke-féle búzamosógép (14. ábra) fő művelete az immár valóságos mosás. Mellékműveletek: a kő- és kavicsdarabkák kiválasztása, a könnyű anyagrészek elúsztatása és végül a búza kellő szárítása. A búzamosógép két nagy egységre taglalható: a vízszintes mosóteknő és a függőleges centrifuga. A búza útját nem nehéz követni. A kellően előtisztított termény a mosó- és kőkihordócsiga fölött surrant a gépbe. Az elemes, ún. palettás csiga akkor működik jól, ha éppen födve van vízzel. Eképpen annak sincs akadálya, hogy a búza — ha például nagy az alapnedvessége — a centrifuga közelében lépjen a gépbe. Ezt az a szellemes megoldás segíti elő, melynek révén az indítócsonk a (4) mosócsiga mentén bárhová állítható. A mosócsigának kettős a haszna. Létrehozza a búza és a víz között a kőkiváláshoz szükséges viszonylagos mozgást. Emellett megkezdi a termény mosását, majd a mosóút végén mind a búzát, mind a vizet a centrifugába nyomja. Ugyanekkor az alsó kőkihordó csiga (2) ellentétes irányban, eltávolítja a gépből a kődarabkákat. Még egy mellékműveletet kell említenünk. Azaz a könnyű léha és golyóüszög elúsztatását. Ennek érdekében a gép megalkotója fölöttébb elmés módszert dolgozott ki. A mosócsigán, mielőtt az elérné a centrifugát, megszakította a csigamenetet. A víz felszíne „kisimult". Mód nyílt a felszín könnyű (3) anyagainak a „lefölözésére" és kivezetésére a gépből. A centrifuga burkolata, a magasság alsó egyharmadában, zárt lemez; a felső kétharmadában ún. táskás lemez. Következményként a centrifuga alsó harmadában folytatódik a mosás. A szárítás a felső kétharmad centrifuga feladata. Egyébként a szárítást az a légmozgás is segíti, amelyet — elmés módon — a centrifuga (5) tartócsillagjaival egybeöntött küllők, mint légszámyak keltettek. Így a levegő az alsó csapágynál áramlott a centrifugába, ezután oldalt, a táskás lemezen át távozott. Végezetül a mosott és szárított búza a kidobónyíláson kijutott a gépből. A Szőke-féle búzamosógép fő vízáramköre a mosócsigából indult, betorkallott a centrifugába, centrifúgalas után visszafolyt a hableverő teknőbe, végezetül — a szabadalomban leírt jól szabályozható módon — visszafolyt a mosócsigába. Közben a mosócsigánál búzakilogrammonként — a termény tisztasági állapotától függően — 1—2 liter tiszta vizet vezettek a gépbe, hogy ugyanannyi piszkos vizet elvezethessenek. Így a takarékosság érdekében a mosáshoz szükséges víz körforgást végez a gépen belül, ezért is beszélhetünk „vízáramkör"-ről. Még három célzatos vízbevezetést kell szóvá tenni. Elsőként a (5) hableverőket, melyek a mosócsiga felé visszafolyó víz habzását hivatottak meggátolni.