Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)
TANULMÁNYOK - Pénzes István: Adatok a magyarországi búzamosás történetéhez
egy-egy berendezésnél természetesen nem közömbös. Függhet ettől a gépsor öszszetétele, a végzett műveletek száma stb. De itt ne foglalkozzunk e messzevezető részletekkel. Helyette mindössze a jellegzetességeket domborítjuk ki. A (1) búzakamra tartalma a (2) önműködő mérlegen át folyt a (3) tarárra. Ez a gép szívó légárammal elkülönítette a port, a pelyvát és az ocsút. A rostáival viszont kirostálta a rögöket, a homokot és a búzaszemnél nagyobb, de a rögnél kisebb magvakat, valamint egyéb szennyeződéseket. Az (5) mágnes a vasdarabkákat emelte ki a búzarétegből. A (6) és (7) triőrökre várt az alak szerinti tisztítás munkája. Tudniillik, a tarár nem választja ki a búza súlyával és nagyságával azonos, vagy közel azonos magvakat. Mindezt a triőrök végezték. Ugyanakkor nem képesek a búzával megegyező méretű kődarabkák kiemelésére. Ezt a (8) kőkiválasztóra bízták, amelyet a (9) tartány vizével működtettek. A mosás, azaz a búzaszem szikének (barázdájának) kitisztítása a (10) mosó- és szárítócentrifugára várt. Amint már szóltunk róla, a centrifuga nem szárította eredeti állapotára a búzát. Ehhez a (12) szárítóra volt szükség. A szárítás hőjét a (13) ventillátor a (15) gőzkaloriferen átszívott levegővel szállította. Végül a (14) ventillátor — hideg levegő benyomásával — lehűtötte a szárítót elhagyó búzát. Ahogyan a mosott búzát a szárítóra, ugyanúgy a hűtött búzát a (11) serleges felvonó emelte föl. Így jutott a termény az egymást követő (16) és (17) koptatógépekre. Ugyanígy a mosógép nem, vagy éppenhogy eltávolít valamit a búzaszem szakállából. Következményként a szakálleltávolítás és a további felülettisztítás munkáját a koptatógépeknek kell elvégezniök. Csak ezután következhetett az őrlés... A gépek poros levegőjét a (4) ciklon és a (18) porszűrő tisztította. A Wörner-gyár kombinált búzamosógépe 1913-ban Könnyű lenne a technikatörténész dolga, ha a fejlődés határai olyannyira élesek lennének, amint azt az előző fejezetek sejtetni engedik. Valójában az új beleépül a meglevőbe és a munka, a gyakorlat hivatott eldönteni a mindenkori új életképességét. Ámbár a társadalom és vele a gazdasági körülmények sem közömbösek a születő új befogadásánál. Jó példa erre a Wörner-gyár összetett (kombinált) búzamosógépe. A gyár a gépet 1913. szeptember hó dátummegjelölést viselő ismertetőjében hozta nyilvánosságra. Jellemző, hogy az adattáblázatnak csak a fejléce volt meg, számok nélkül. A kibontakozásra már nem volt idő. Két évtizedre derékbatört a magyar búzamosógép-fejlesztés. Nem jutott különb sorsra a Wörner-gyár sem. Az első világháború után már többé nem érte el a századvégi-, századeleji nagy erejét. Technikatörténetünk mulasztásaként a világ jelenleg az angol Simon-gyárnak tulajdonítja az összetett búzamosógép létrehozását, 1920-as évek megjelöléssel 67 . Bár a gépet azután csak 1930 táján kezdték gyártani. A Wörner-gyár új gépét (13. ábra) „Reform" kombinált mosó-, kavicskiválasztó- és szárítókészülék,, névvel illették. Az ismertető, melyben a Wörnerféle búzamosókat reklámozták „Gabonamosó és szárítóberendezések" összefoglaló címet viseli és igen-igen szűkszavú. Kivéve az új „Reform" búzamosógépet! Ezt a többihez viszonyítva alaposan leírták. Éppen ezért, szakítva az eddigi gyakorlattal, szó szerint idézzük az eredeti ismertetést. „E gondos kísérletek alapján szerkesztett mosógép egészen új elvek szerinl dolgozik.
