Technikatörténeti szemle 12. (1980-81)

TANULMÁNYOK - Tóth Béláné: A műszaki ábrázolás fejlődése

A vetületi ábrázolás kialakulása hazánkban A legrégibb magyar nyomok egyike Beregszászi Pál 1822-ben kiadott könyve

2

. A testek két nézetben való ábrázolását — valószínűleg Monge ábrázolási rendszerének hatására — Beregszászi Pál így írta le: „Hogy tehát a testnek formájokat le lehessen rajzolni, szükséges azokat legalább két oldalról nézni. ... Az a rajz, melly a testnek oldalról való nézése szerént tevődik és oldalról való rajznak, fennálló rajznak neveztetik, a testnek magasságát, a másik rajz pedig, melly a testnek felyüről való nézése szerint tevődik és fundamentum rajznak neveztetik, a testnek szélességre és hosszúságra való kiterjedését adja elő."

2 Az ábrázolásnak ezzel a formájával azonban nem volt elégedett, szükségesnek tartotta a vetületi képek árnyékolását is: „tehát ezen világos és setét részeket, mellyek a dolognak mintegy életet adnak, szükséges kiadni, hogy ez által a testeket másokkal is a magok természetes formáj okban képzeltethessük, mert ezek nélkül rajzolataink tsaknem egyformák, lapossak és egymástól megesmérhetetlenek volnának."

2 Mint látni fogjuk, az Angliában elterjedt axonometrikus rajzokon szintén alkalmaztak árnyékolást a térhatás fokozására. Figyelemreméltó, hogy Beregszászi Pál a vetületi ábrázolás mérettartását előnyösnek tartotta, de felismerte, hogy ezeknek a rajzoknak a megértése, olvasása nehézkes és az elképzelést célszerű valamilyen módon segíteni. A vetületi rajzok megértését később valamelyest az is segítette, hogy a tárgyakról több nézési irányból készültek nézetek. Szabóky Adolf könyvében már a három képsíkban való ábrázolással találkozhatunk.

15 Farish, izometrikus ábrázolás William Farish, a Cambridge-i egyetem tanára, Monge kortársa volt. Műveit négy kötetben adták ki, melyek közül az utolsó kettő a géptervezéssel és vízgépészeti berendezésekkel foglalkozik. Ezeket a könyveket tartják a mérnökképzés első tankönyveinek.

3 Farish előadásaihoz hatalmas szemléltető anyagot gyűjtött össze, melyek kezdetben valóságos gépek, szerkezetek voltak. Módszeréről azt írta: „A Cambridge-i egyetemen tartott előadásaimon Anglia szinte valamennyi üzemében használatos gépeket is bemutatom. Ezeknek a száma azonban olyan nagy és a gépek olyan sok helyet igényelnek, hogy elhelyezésük szinte megoldhatatlan. Ezért összeállítottam egy olyan rendszert, amely a gépészet alapvető elemeinek készletéből áll, s így a gépek működési elveinek bemutatására használható. Az elemek fémből készültek és belőlük tetszés szerint össze lehet állítani azt a gépet, amit be akarunk mutatni." ... „A modellek szétszedhetők, az elemek újra felhasználhatók a következő előadás igényeinek megfelelően."

7 Különböző méretű, megfelelő szilárdságú keretek, tengelyek, kötőelemek, fogaskerekek stb. alkották a készletet. „Minthogy a modellek csak rövid időre készülnek, nincs állandó alakjuk. Szükségessé vált, hogy a bemutatandó gépeket megrajzoljam, s így a rajzok segítségével tanársegédeim önállóan össze tudták állítani a modelleket."

7 „Készíthettem volna a rajzokat merőleges vetítéssel is, de ez a módszer több problémát vet fel. Az ilyen rajz nem lenne érthető a gyakorlatlan szem számára, s még a rajzolónak is nagyon tökéletlenül mutatja meg azt, ami a legalapvetőbb, a gépek különböző részeinek kapcsolatát. Az ortografikus (merőleges) vetítés előnye a valódi méretek megmutatásában van."