Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Francis S. Wagner: Hungarian contributions to world civilization

mérnök-fizikus beállítottságú csillagász Konkoly Thege Miklós? Sajnálatos, hogy a szerző nem tud az első magyar számtankönyvről, a debreceni „Arith* meticá”-ról, amely évtizedekkel előzte meg az első nemzeti nyelvű angol aritmetikai művet.

Kevésbé sikerült a fizikusok ismertetése. Néhány korai fizikus (pl. Szilágyi Tönkő Márton) csupán névszerinti említése után Segner Andrásra szentel nagyobb terjedelmet a szerző. Utána már rögtön Jedlik Ányos, majd Eötvös Loránd következik. Kissé eltúlzott a fejezetet záró Bay Zoltán munkásságára szánt terjedelem. E fejezeten erősen érezhető a szerző járatlansága a fizikai tudományokban, valamint az is, hogy a hazai tudománytörténeti művekben hol mutatkoznak nagyobb hézagok. Szinte szóról szóra ugyanez mondható el a kémikusokról is. Reálisabbnak látszik a növénytan, a mezőgazdaság tudomány és az állatgyógyászat ismertetése. Az orvosok bemutatása az előbbieknél sokkal sikerültebb. A hangsúlyt Semmelweissre teszi a szerző, ám ezt talán az angolszász olvasók ismeretköre is indokolja.

A műszaki tudományok művelői és a mérnökök kiválasztása meglehetősen találomra történt, és nem tudni, hogy egyes nevek miért kerültek a könyvbe, mások viszont miért maradtak ki. Általában a .megszokott nevekkel találkozunk: Bánki, Csonka, Kandó, Meohwart, Bláthy, Puskás. Az újabb nemzedékből az USA-ban is ismertebbek tűnnek fel: Kármán Tódor, Fonó Albert és mások. Még a kis terjedelem mellett sem indokolható e fejezet nagyon hézagos és egyenetlen volta.

A földrajz-földtan-földmérés tárgyköre, valamint a földrajzi felfedezők listája sokkal szerencsésebb. Tulajdonképpen ide kívánkozna egyik-másik, az előző fejezetben előforduló név is.

Ide kívánkozik a IV. rész (Művészetek) első csoportjának, az építészeknek említése. A klasszikusok neve (Pollack, Ybl, Lechner, Schulek) mellett örömmel látjuk a fiatalabb, ma is alkotó nemzedék képviselőinek néhányát. Szerencsés a magyarországi román-, reneszánsz- és barokk építészet tömör összegezése.

Joggal hiányolhatjuk a magyarországi csillagászok, meteorológusok, geofizikusok nevének jóformán teljes hiányát, a geodétákat és térképészeket szinte csak Mikoviny Sámuel képviseli. Méginkább zavar azonban a helyenkénti aránytalanság. Amíg pl. az egyébként méltán kiemelt Bay Zoltánról közel egy oldalnyi ismertetés mellett még a függelék is öt oldalnyi terjedelemben számol be, teljesen kimaradt Goldmark C. Péternek az USA-ban is jól ismert neve.

Rendkívül érdekes, és a hazai kutatók .számára is tanulságos a Függelék első része, a budapesti Tudományos Akadémia és a philadelphiai Philosophical Society kapcsolatait bemutató (fotókópiák sorozata. Kétségtelen, hogy ez a rész elsősorban az amerikai olvasók számára dokumentálja a magyar—amerikai kapcsolatokat — ezekkel egyébként bőséges jegyzetanyag is foglalkozik —, a magyarországi kutatók számára azonban ugyancsak sok újat mondanak e részletek. Éppen ezért hiányoljuk azonban Vállas Antal nevének kimaradását: hiszen a szabadságharc után kivándorolt magyar tudós az Egyesült Államokban tengerészeti iskolát alapított, akadémiát szervezett és tengerészeti-geodéziai évkönyveket adott ki.

Elismerésre méltó, hogy a szerző igyekezett a legújabb magyarországi forásokat beszerezni, és rendkívüli gonddal gyűjtötte össze adatait. így az előforduló tárgyi tévedések nem annyira a szerző felületességének rovására, mint inkább a kérdésben való tájékozatlanságára utal. Mipdez ismételten arra

256