Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Wöller István: Malom- és vizikerekek szerepe és építése a malmászatban
10. Alulcsapott vízikerék készülnek, hanem egy négyzetes, vagy inkább téglaalakú 100x150 mm keresztmetszetű tölgyből. Lehetőleg olyan görbetörzsű fákat választottak ki az ácsok, amelyek görbeségüknél fogva jól illeszkedtek a külső körhöz. A koszorúkat ívekből rakták össze. Az ívszeleteket a kerékkötőszékben illesztették össze és faragták a megfelelő méretre. Az íveket csatlakozásuknál csapolták, majd kétoldali vaspánttal, 2—2 db vascsavarral összekötötték, csavarozták. A vízikerék koszorúja hasonlóan a felülcsapott kerékhez hat ívszeletből tevődik össze. Az ívszeletek középpontjához csatlakoztatták a keresztfák végeit, mégpedig úgy, hogy minden keresztfa végét megfelelően süllyesztették, vagy csapolták a koszorúba, és minden keresztfa véget a koszorúhoz vaspánttal csavarkötésekkel rögzítették. Amikor a koszorú elkészült a rászerelt keresztfákkal, félretették és amennyiben kétkoszorús kerékről volt szó, úgy a másodikat is hasonló módon készítették el. Ha azonban csak egykoszorús kereket építettek, úgy még a kerékkötőszékben beosztották a homlokrészen a lapátkarok helyeit és megfelelően berajzolták azokat. Felrajzolás után a karok helyeit először nagy átmérőjű cigányfúróval kifúrták, majd megfelelő vésővel vagy teljesen keresztül vésték négyzetesre a lyukakat, vagy csak a homlokrészen 4—5 centiméter mélységig négyzetesen, hogy a lapátkarok el ne fordulhassanak. A lyukazat 50x50 mm nagyságban készült el. (13. kép) A kétkoszorús kerekeknél nem volt szükséges a homlok vésése, mivel a lapátkarokat a koszorúk oldalára csavarozták föl. Ebben az esetben a koszorúk 209
