Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Wöller István: Malom- és vizikerekek szerepe és építése a malmászatban
szárnyas csapok állnak rendelkezésre. Voltak két-, három és négyszárnyas csapok is. A szárnyas csaphelyét először kirajzolták, ,majd keresztfűrésszel befűrészelték és végül vésővel a befűrészelt részt eltávolították. Ha az illesztésekkel is elkészültek, a szárnyas csapokat helyükre rakták, esetleg kisebb faékekkel szorították.Közben a már korábban kovácsok által elkészített vaskarikákat a szabadtéren rakott tűzben vörösre melegítették és egymás után, először a nagyobb átmérőjűt, majd a kisebbeket erős kalapácsütésekkel felverték a ge- rendely kúpos részére. A vaskarikákat felverés után azonnal vízzel taűtötték, amikor a gerendely végén ropogás hallatszott, ez a jel bizonyította, hogy a fát összehúzta. Általában három karikát vertek föl egyik-egyik végére a geren- delynek. E művelet is pontos munkát kívánt, mert ettől is függött a gerendely életartama. Megmunkált állapotban a gerendely vastagabb része 55—60 cm átmérőjű, a vékonyabb gömbölyített részek 45—55 cm között váltakoztak. A vízikerek gerendely osapjai mindkét oldalon facsapágyakon helyezkedtek el. Kenésüket faggyúval, zsírríal, de vízrávezetéssel is végezték. Ha a fa csapágyazás erősen bekopott, a csap lesüllyedt, cserélni kellett. (9) Felülcsapott vízikerék készítése A malomácsnak először is ismernie kellett, hogy új malom építéséről van-e szó, vagy egy régi malomnak elhasználódott vízikerekét kell javítani, vagy 5. Felülcsapott vízikerék egyrétegű koszorúkkal és rálapolt erősítő kötésekkel (Csopaki Áll. vízimalom) 205
