Technikatörténeti szemle 11. (1979)
TANULMÁNYOK - Korek József: A magyar technikai múzeum kezdete, a Magyar Nemzeti Múzeum Kézműtárának rekonstrukciója az egykori sajtó tükrében
második ipari kiállítás során, a helyiség átengedésénél. Az Iparegylet és a Múzeum közötti vitát végül a Batthyány által vezetett küldöttség oldotta meg, és a nádor úgy próbálta a modus vivendit megtalálni, hogy a tervezettnél 15 nappal rövidebb időre engedélyezte a 46-os kiállítás nyitvatartását. A kiállítás júl. 15-én nyílt meg, és a Sándor utcai deszkapalánk kapun bejövő József nádort az Iparegylet küldöttsége élén Kossuth Lajos fogadta. A kiállítás szeptember 13-án zárult. Az iparmű kiállítás igen nagy sajtóvisszhangja ráirányította a figyelmet a politechnikára, és igen fontos írás látott napvilágot a Pesti Divatlap 1846. 38. számában: ,,Lesz-e már valahára politechnikum is, miután beszélik, hogy annak alapítása nádorunk Ö felsége félszázados ünnepe alkalmával fog letétetni: ezen nagyfontosságú intézmény a Szerviták lerombolandó klastroma és temploma helyén fog felépíttetni.” Sajnos e javaslatnak alapja nem volt, mert nem olyan fokon fogalmazódott, ahogyan ezt a lelkes újságíró óhajtotta. Az iparmű kiállítás azonban anyaggyarapodást eredményezett, és ismét előtérbe került a gyűjtemény korábbi profiljellege. Az 1848. évi országgyűlésre Kubinyi Ágoston igazgató által írt előterjesztés az alábbiakban összegezi a gyűjtemény állapotát és a jövő feladatait: „Kézműtani gyűjtemény. Áll a sajátlagos kézműtani’s gép és mintagyűjteményből. A kézműtani mintegy 400 körüli, többnyire ajándékokból szerzett és 20 000 db-nál többre menő Kees-gyűjtemény teszi, ez azonban még czélszerűbb és rendszeresített felállítást kíván. Mi a honi gyűjtemény bővítését illeti, ez legczélszerűbben történhetik úgy, ha a gyártulajdonosok és iparűzők felszólíttatnak, hogy készítményeikből példányokkal vagy legalább ezek mintáival a szakot bővíteni ne sajnálják. Mi pedig a Kees általános gyűjteményt illeti, ebben a létező hiányokat, mellyek újabb felfedezések által történtek, kész pénzen történendő vétel által lehet kipótolni. Sokkal nehezebb a gépek és minták gyűjteményét szaporítani, részint mivel ezekre czélszerű és nagyobb hely, részint pedig megszerzésükre több költség kívántatik.” A levert szabadságharc után a feloszlatott iparegylet minden ipar- és természettani gyűjteményét, vagyonát a Magyar Nemzeti Múzeumnak engedték át 1852. ápr. 1-vel. Ugyancsak a Magyar Nemzeti Múzeum kapta meg a feloszlatott Kereskedelmi Társaság könyvkézirattárát és tárgyi anyagát is 1852. okt. 14-én. A kézműtár további története még kutatásra vár. Annyi bizonyos, hogy az első londoni világkiállítás (1851) után egyre általánosabbá válik az ipar- művészeti remekek készítése, illetőleg az 1849 utáni emigránsok Xantus Jánossal az élen megkezdik a néprajzi anyag gyűjtését, amely uralomra került a kézműtárban. Az épület zsúfoltsága miatt maga Kubinyi sem akarta a kézmű- tárat fejleszteni. Jellemző, hogy a Nemzeti Múzeum állapotát kivizsgáló bizottság számára a Kubinyi által kiadott könyv lényegében szóról szóra megismétli az 1848-ban közölt állapot leírását 1861-ben. A kézműtár kiválása az 1870-ben megalapított Országos Magyar Iparegylettel függ össze, amely életre hívta a M. Kir. Technológiai Múzeumot. Ez az intézmény volt hivatva a Magyar Nemzeti Múzeum feloszlatott kézműtárának átvételére. Sajnos, az elsietett átadás a gyűjtemény jelentős részének pusztulásához vezetett, és az ipari államokhoz hasonlóan megalakított különböző típusú technikai múzeumok (Orsz. Tanszermúzeum, Kereskedelmi Múzeum, 18
