Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Valentiny Pál: A gazdaság és a technika problémái a XIX. századi elektromosiparban

VALENTINY PÁL' A GAZDASÁG ÉS A TECHNIKA PROBLÉMÁI A XIX. SZÁZADI ELEKTROMOSIPARBAN E cikk a Ganz Villamossági Művek egy viszonylag rövid, de a válla­lat későbbi fejlődését döntően befolyásoló időszakát, az 1878-as megalakulás­tól az I. világháborúig terjedő szakaszát ismerteti. Ez az időszak azért bír különös jelentőséggel, mert a vállalat történetén keresztül plasztikusan meg­örökíthető az az ellentmondás, amely az akkori műszaki újdonságok és az ezek által közvetített gazdasági előnyök kihasználási lehetőségei között feszült. A szóban forgó új termékek — a villanyvilágítás berendezései — megjele­nésük idején még luxuscikkeknek számítottak, amennyiben magánrendelésekre készültek, vagy pedig mint közszolgáltatások a közutakat, köztereket világítot­ták meg. Ekkor még nem beszélhettünk villamoshálózatról, hiszen minden egyes kivilágított objektum saját erőforrásról táplálkozott. A termékek luxus­jellegéből következően a megrendelők vagy városok, vagy nagyobb intézmé­nyek voltak. Mivel egy-egy világítási berendezés felszerelése igen költséges volt, ezért a cégek kevéssé reménykedhettek abban, hogy saját országuk terü­letén elegendő vásárlóra találnak. Természetesnek mondható az a folyamat is, hogy a gyártó cégek először a fejlettebb nyugat-európai országok piacaira szál­lítottak, majd az ottani vállalatalapítások függvényében a többi európai és az Európán kívüli országok felé fordultak. Az exportszállítások magas volumene magától értetődő volt a helyi piacok kicsiny felvevőképessége miatt. Különösen állt ez Magyarországra. Ilyen piaclehetőségek mellett hozták létre 1878-ban a Ganz és Társa Vas­öntő és Gépgyár elektrotechnikai osztályát, amelyből a századfordulóra a ter­mékek műszaki színvonalát tekintve európai jelentőségű vállalkozás nőtt ki. Ez az utóbbi megszorítás — tudniillik, hogy a villamossági cikkek gyártásának jelentőségét csak a műszaki színvonalra és nem pedig a vállalat forgalmára vagy gazdasági súlyára érthetjük — adja az itt következő problémakör magvát. Ha pusztán a termékek jellegét, azt, hogy villamossági cikkekről van szó, néz­nénk, akkor azt találhatnánk, hogy a magyar ipar az európai élvonalnak meg­felelően az elsők között kapcsolódik be a legprogresszívebb, legfrissebben ki­alakult iparág termelésébe. A kép azonban máris nem ilyen egyértelmű, ha az elvi lehetőségek valóraváltását vesszük szemügyre. Két folyamatra próbálunk hát választ keresni. Az egyiknél a műszaki újdonságok iránti fogékonyság ki­alakulása és továbbörökítése a kérdés, a másiknál a gazdasági környezet sze­repe a műszaki újdonságok adta lehetőségek kiaknázásában. Azzal, hogy a két * MTA Közgazdaságtudományi Intézete, Budapest 1118 Budapest, Budaörsi út 45. 127

Next

/
Thumbnails
Contents