Technikatörténeti szemle 11. (1979)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: A Rába szabályozása, 1762-1895

szabályozási munka befejezését 1 760 000 Ft kölcsönnel. A töltéseket néhány helyen magasították, az átvágásoknál elzárták a holtágakat, befejezték a munkát a sárvári szakaszon és a Marcal torkolatában. 1895-ben újjáépítették a rábatoroki gátat is, amely 1894-ben erősen megrongálódott. Az új gát kőből és betonból épült, zsilipje 3,5 m3/sec vizet volt képes átbocsátani. A zsilip kezelését a társulatra bízták. Sárvár felett a XIX. század végén nem került sor a Rába szabályozására. Itt a megye folytatott kisebb jelentőségű munkákat, főként a helyi védtöltések újjáépítésével. A technikai fejlődés itt is feleslegessé tette a malmokat, és azok felszámolása után az árvizek egyik fő oka megszűnt. Az alsó szakasz szabályozása — különösebb beavatkozás nélkül is — éreztette hatását a folyó felső szakaszán, és így ott sem volt jelentősebb elöntés.

A szabályozási munka befejezése után az ármentesített terület 318 652 hold volt, a töltések hossza 275 km, a zsilipek száma 15, a belvízcsatornák hossza 47 km.58 A beruházott összeg 5 776 260 Ft-ot tett ki, a megmozgatott föld 11 386 842 m3 volt.59

A munka befejezése után a Rábaszabályozó Társulat visszanyerte önállóságát. Fő feladata a kölcsön törlesztésének lebonyolítása, az elkészült védművek feletti felügyelet, egyes munkák továbbfejlesztése lett. 1895-ben állították ösz- sze az új alapszabályokat, és 1896. máj. 20-án volt az első társulati közgyűlés. Máj. 17-én a földművelésügyi miniszter a biztost felmentette hivatalából.60

A Rába szabályozása a magyarországi folyószabályozási munkák között a legeredményesebbnek tekinthető. Bár kisebb fejlesztési munkákra sor került, a megépített védművek egészen az új maximumokat hozó 1965-ös árvízig kiállták a próbát. Ennek az is az oka, hogy a folyó szabályozására meglehetősen későn került sor, és ekkor a modern technikai eszközök sokkal inkább rendelkezésre álltak, mint a korábbi évtizedekben. Azonban sok múlott a munka helyes tervezésén és kivitelezésén is.

A szabályozás után a Rába esése, munkaképessége megnőtt, vízjárása a korábbinál egyenletesebb lett. A töltések a környék lakóinak biztosítékot nyújtottak az árvizek ellen. A korábban csak rétként hasznosítható, vagy időnként vízzel elborított területek teljesen kiszáradtak, és a hajdani mocsarak helyén is megindulhatott az intenzív mezőgazdasági termelés. A terület fejlődése új lendületet kapott. Az ország egyik legtermékenyebb vidékén a kertgazdálkodás, főként a zöldségtermelés lett a vezető termelési ág, ami nemcsak a Kisalföld és a közelben fekvő városok, hanem az egész ország ellátása szempontjából döntő jelentőségű. A Rábavidék gazdasági átalakulását az árvízveszély többé már nem akadályozta.

95