Technikatörténeti szemle 11. (1979)

KÖNYVISMERTETÉS - Vajda Pál: Császár László: Korai vas- és betonépítkezésünk

észleléseket végzett. Valójában Fényi a Nap protuberanciáinak igen pontos és szorgos megfigyelésével lett világhírű (szép protuberancia rajzai az angol tankönyvekben is fellelhetők).

Nagyon furcsa, hogy Kelemen János hallgat az Egyetemi Csillagvizsgáló (ma az ELTE Csillagászati Tanszéke) létezéséről: ez az intézmény képviselte 225 éven át folyamatosan hazánkban a tudományos csillagászatot! De ugyancsak szűkszavú a mai Akadémiai Csillagvizsgáló bemutatásában is.

Egyik-másik tévedése teljesen érthetetlen. Szerinte az angol Nevill Mas- kelyne 1778 táján vendégként Egerben dolgozott. A híres angol csillagász a valóságban sohasem járt Magyarországon! Gothard Jenő két, egymástól független, és eltérő jellegű felfedezését nagyvonalúan összevonja. Az igen jellegzetes arcú Konkoly Thege Miklóst — akinek portréját számos ismeretterjesztő írás és megemlékezés közli — összetéveszti a göttingeni Johannes Hartmannal. Nagy Károly nem ajándékozta vagyonát I. Ferenc Józsefnek, hanem ellenkezőleg — anyagi kielégítést kért az uralkodótól.

Nem indokolható a sok kihagyás, az adatok hiánya a csekély terjedelemmel. Ha jutott hely teljesen érdektelen idézetek, 5 egész oldalas képtábla számára, úgy lehetett volna tartalmas, értelmes szövegnek is helyet találni.

Ez a fejezet elrettentő példa, egyúttal figyelmeztetés is: a kiadó felelősségére utal. A Gondolat kiadónak — ha igen helyesen magyar vonatkozású kiegészítést kívánt íratni — csillagászat történetben járatos szakértőt kellett volna felkérnie erre! Így a Kiadó és a szerző is csak „tév-ismeretterjesztett”, a magyarországi közművelés kárára.

ifj. Bartha Lajos

CSÁSZÁR LÁSZLÓ: KORAI VAS- ÉS BETONÉPlTKEZÉSÜNK. — Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1978.

Technika- és építészet-történeti irodalmunk örvendetes gyarapodásának tekinthetjük Császár László vonzóan megírt, szép képanyaggal, mutatós kiállításban megjelentetet művét. A könyv ugyanis jóval többet tartalmaz, mint amennyit a kissé túlságosan szakmai címe sejtet. Nemcsak a „korai” — vagyis múltszázadi — vas- és betonépítésről ad képet, hanem röviden összefoglalja a vasszerkezetek és betonépítés történetét, sőt építőiművészeti elveire is rávilágít.

Az első fejezet (7—36. oldal) tömör összefoglalása mindannak, amit a kérdés megismeréséhez az ipar, teohnika és építészet tárgyköréből feltétlenül ismerni kell az olvasónak. A szerző lehetőleg minden helyen megvilágítja a társadalmi hátteret is, ezzel rendkívül plasztikussá, összefüggéseiben is világossá tesz a történeti kapcsolatokat. Ugyanakkor azonban igyekszik az érdeklődőt a nélkülözhetetlen műszaki ismeretekbe is bevezetni.

Ez a törekvés feltétlenül dicséretet érdemel, mivel a nem szakember olvasó így alapot kap a későbbiek megértéséhez, a szakember viszont a meglevő, de talán már széttagolódott ismeretek tömör áttekintését kapja, a tárgynak megfelelő csoportosításban. Amit talán kifogásolhatunk: a túlzott tömörség. Helyenként némileg bővebb tájékoztatás kétségtelenül hasznosabb lett volna a kérdés iránt érdeklődő, de az építészetben (és a vasszerkezetek technikájában) járatlan érdeklődőknek. Az is igaz azonban, hogy a bőségesen felsorolt szakirodalomban az igazán érdeklődő eligazítást kaphat.

A bevezető fejezet egyik legértékesebb része „Néhány tipológiai észrevétel” címen a vasszerkezetű és betonépítkezés jellegére, formatípusaira alkot

278